Köztudott, a sorozat forgatókönyvét folyamatosan írják és figyelembe veszik a közösségi médiában hozzászólók véleményét is, részben ahhoz igazodnak. Kérem, a spoilereket ennek megfelelően kezeljétek, mert a rajongói megnyilvánulások és más események alapján változhatnak:

• Kıvılcım és Ömer színházba megy, ott találkoznak a „színház színésszel”, megbarátkoznak. Még néhány alkalommal összefutnak. A 99. epizódban a színész figyelmezteti Ömert és Kıvılcımet Berilre, Ömer nyomozni kezd a nő után. A karaktert alakító színész (Devrim Nas) a tervek szerint a 100. epizódban távozik;

• KıvMernek lesznek még romantikus jelenetei;

•  A 100. epizódban Kıvılcım és Ömer összeházasodik;

• Beril megtámadja Kıvılcımet, de sem neki, sem a babának nem lesz baja.  Berilt elkapják és bekerül egy klinikára, ahonnan később megszökik. Az évadzáróban megtámadja Sönmez asszonyt, aki szívrohamot kap. Sevilay értesíti Kıvılcımet, az asszonynál megindul a koraszülés. (Az évadzáróban nem fog kiderülni, mi történik a babával és a mamával);

• A 102. epizódjában Doğa rajtakapja Fatiht Defnével és balesetet szenved. (Régebben arról is adtak híreket, Doğa és Cemre meg fog halni.)  Megjegyzés: Sıla Türkoğlu (Doğa) rajongóit foglalkoztató kérdés: Elhagyja-e a sorozatot a színésznő a következő évadban, vagy sem? Mindkét változatról (kilép-marad) találhatók információk, a produkcióhoz közel álló újságíró pedig arról írt: ”Várjunk és meglátjuk;”

• Miután Işıl és Abdullah összeházasodik, Nilay felfedi az igazságot, Mustafa árt mostoha anyjának, és ismét bekerül a klinikára. (A szezon végén Mustafa valószínű meghal);

• Haluk anyja miatt kapcsolata Sevtapal nehézségekbe ütközik, Nilay beavatkozik az ügybe;

• Firaz és Nursema komoly problémákat tapasztalhat Firaz alkoholizmusa és Nursema korábbi énje miatt. Asude Hanım rossz tanácsokat ad Nursema-nak. (Állítólag Asude Hanım és Abdullah Bey megkísérlik szétválasztani őket.) Nursema teljesen átveszi Pembe személyiségét, ami miatt Firaz megkérdőjelezi kapcsolatukat, és más problémákat is okoz a jövőben. Firaz és Nursema – bár megpróbálnak ellenállni – idővel elhidegülnek egymástól. (Állítólag ebben az évadban még nem szakítanak);

• Ömerhez kapcsolódó új események is megjelenhetnek a következő szezonban, ami Cégháborúhoz vezet.

   

   

   

   

   

Pembét semmi perc alatt elhantolták

A temetési jelenet rövid, semmit mondó volt, nem érződött valódi fájdalom. (Metehan nagyon szépen sírt.) Egy szabványos folyamat „gyorsított” változatát néztük, szertartás, Korán olvasás a halottas háznál, halva, az elhunyt ruháinak összegyűjtése, eladományozása, stb. (Mustafa beszélgetése Fatih-val anyjuk sírnál sokkal jobb jelenet volt.) Pembe értékeiről, fiatalkori csillogó szépségről, anyaságáról nem írtak visszaemlékező fejezetet, halálért – részben – felelős férje nagyobb teret, elismerést kapott. (Mindössze két perces múltbeli jelenete mindenképpen színesítette a sorozatot.)

A mérleg nyelve a ház asszonya volt

Világossá vált, a „mérleg nyelve” Pembe volt, amikor meghalt, gyermekei elvesztették egyensúlyukat. Halála fordulópont családja életében. Sajnos senki nem értette meg, anyjuk elvesztése mindannyijuk számára egyforma veszteség, a gyászt mindenki máshogy éli meg, dolgozza fel. Az Ünal család nem ismeri, vagy talán nem érti a szeretet lényegét. Fájdalmukat nem osztják meg – apjukat kivéve – nem támogatják egymást. Nursema az a nő lett, akitől mindig rettegett: anyja hasonmása. Mustafa folyton alkalmatlannak érezte magát, az erőt anyjától merítette, hiánya miatt összeroppant. Fatih elvesztette az egyetlen embert, aki figyelmen kívül hagyta élete összes hibáját. Apjuk sem tudott a gyászban melléjük állni, összefogni maradék családját. Inkább önmagát, mint elhunyt feleségét sajnálta.  Az intenzív osztályon értesül haláláról, sírjához temetése után ment, virágot vitt, bocsánatot kért. (Kár, mindezt nem élében tette meg.) Bánatát szeretője vállán sírta el, Mustafán kívül mindenki felmentette. Nem éreztem őszinte fájdalmát, igaz bocsánatkérését.

Megszületett „kis” Pinko

Nurseman reakciói nagyon rosszak, főleg mindenkivel – apját kivéve – szembeni keménysége szükségtelen. (Mintha emlékezetkiesése lenne. Mikor bocsátott meg apjának?) Remélem, „Pembévé” válása átmeneti, pillanatnyi sokk. Mindenkit hibáztat, amiért felzaklatta anyját, de azt nem mondja el, az asszony miatta is boldogtalan volt. (Tudja, vallásuk szabályai szerint, polgári házasság nélkül, imám esküvővel szerepe nem több, mint Firaz ágyasa, szeretője. Anyja nem ok nélkül dobta ki a menedékházból.) Durván bánik Firazzal és az sem illett, amit sógornőjével tett, aki sokszor, önzetlenül segített rajta. Persze az is lehet, Nursema mindig is ilyen volt. Az Arslan családnak és Firaznak köszönhetően fejlődni látszott, de édesanyja halála után előkerült a belső énje.

Szükségünk van nőgyűlölő rossz egyéniségre?

Valószínű a forgatókönyvíróknak szüksége van nőgyűlölő, rossz szereplőre. Úgy gondolom, nem volt jó megoldás Nursemából kis Pinkot csinálni, lerombolni a történet szerethető karakterét. (Eddig egyetlen esetben sem volt sikeres, amikor egy távozó színészt valakivel helyettesíteni akartak.) A történet un. előmozdítása érdekében szó szerint feláldozták Nursema karakterfejlődését. (Firaz azon dolgozott, megnevettesse, most még mogorvább lett, látjuk-e valaha mosolyogni szegény lányt?) Nem tudom, miért fordított pénzt a produkció Asude személyére, milyen szerepet szánnak neki a jövőben. Servet Pandur kiváló színésznő, kár lenne a sorozat más nagyszerű képességű szereplőihez hasonlóan tehetségét elpocsékolni.

Nem tetszett Ceren Yalazoğlu Karakoç (Nursema) játéka, az anya elvesztésének érzését nem tudta hitelesen átadni. Amikor a temetői jelenetben azt mondja, „anyám”, mesterkéltnek, természetellenesnek tűnik, nagyon nyers, görcsös, komoly hangszínproblémája van. (Ha óvatosabb lett volna hanglejtése, őszintébbnek hatott volna. Sajnos manapság sokan úgy gondolják, a kiabálás egyenlő a jó színészi játékkal.) A siratás időtlen idők óta a török (és sok más) kultúra része, de itt és most nem sikerült jól bemutatni. (Az egész epizód alatt érződött, Ő Ceren és nem Sibel.)

Kifulladt és ránk erőszakolt karakterek

Sajnos Kıvılcım és Ömer unalmassá, monotonná vált ebben az évadban. „Meggyőző” pszichopaták, akik a naiv Kıvılcım életébe lépnek, a végtelen vacsorák, és orvosi vizsgálatok. Ömer feltétlen odaadása, támogatása Adbullahnak. Egy csepp jó maradt, Ömer várandós barátnője iránti megkülönböztetett figyelme, gondoskodása. Annyi jó sztorijuk lehetne, amelyeket nem tudnak, vagy meg sem próbálnak elmesélni. Nincsnek a sorozathoz, főszereplőhöz méltó jeleneteik. Az olyan jellemek története, mint Işıl, Defne, Beril, nem vonzza a nézők többségét, nem is tudom, miért erőltetik. Meritől az egyetlen lehetséges jó sztorit – Mustafa támogatása – is ellopták.

Defne lesz Fatih új szeretője?

Sokáig nem értettem, miért nem írták ki Defnét a sorozatból. Valószínű, Faith szeretője szerepét szánják neki, megpróbálják racionalizálni a férfi iránta érzett vonzalmát. (Meghatározták a csalás útvonalát is, Defne nem vétlenül támogatta korábban Işılt, valószínű ezért mondta neki: Normális egy házas férfival együtt lenni.) Akárcsak Doğa, én sem hiszek őszinte barátságukban. Doğa karakterét meggondolatlan feleségnek írják le. A semmiből hirtelen mohó, pénzsóvár, ostoba nő lett, akinek semmi nem elég, aki visszakényszerül az Ünal villába. Most mindenki szidja, egyetlen reakciója: „Megnézem Cemrét.” Folyamatosan sír, bánatos, utálja az életét, már féltékeny és erőszakos is. (Fatih a gyász miatt nehéz helyzetben van, de hiába is akarnak „angyalt” csinálni belőle, nem szép dolog, amikor nem védi meg asszonyát az őt sértegető testvéreivel szemben. Nem tartom kizártnak a férfit is „kis Pinková” fogják alakítani, aki átkozza életének azt a pillanatát, amikor megismerte feleségét.) Doğa és Fatih mindig szenved. Ők olyan pár, akikkel állandóan a legrosszabb dolgok történnek. Néha azt gondolom, a forgatókönyvírók azt akarják bebizonyítani nekünk, a fiatal párok nem tudnak sikeres házasságot kötni. (Doğa a történet egyik vezető szereplője, és ő a legfelszínesebben megírt szereplő, nincs miértje történetének, időnként írogatnak neki valamit.)  Kár volt szembe állítani Doğát és Mustafát. Régebben, amikor az S1-ben mindenki kritizálta őket, mindig megvédték egymást. Ma Doğát arra a pontra juttatták, sógorát „elmebetegnek” titulálja. Fájdalom, Sıla Türkoğlu játéka is egyhangúvá válik, általában bánatos, folyton sír, vagy veszekszik, elveszik tőle a kreativitás lehetőségét. Úgy tűnik, karakterét le akarják járatni.

Mustafát őrültnek nyilvánítják

Mustafa átalakulási folyamatát részletesen, jól írták meg. (Nem lenne meglepő, ha Musti megőrülne. Ő volt a sorozat legnaivabb karaktere, bármit tettek vele, mindent megbocsátott, kitörési pontja édesanyja halála volt.) Először a kórházban ordít rá Nilayra. Sikeres (és életszerű) a „halva jelenet”, amikor senki sem gondol az elhunyt emlékére, csak pletykál, és mohón fal. (Mustafa joggal háborodik fel, sajnos mi is tapasztalhattunk hasonlót.)  (Végre) kirúgja Nilayt a házból. Azt mondja apjának, bárcsak halott lenne. Az egyetlen személy, aki megfelelően reagál apja tetteire: "Az anyám gyilkosa a te szukád." (Az én belső hangom is volt.) A világon sok férfi „a mama aranyfiaként” nő fel. És csak akkor kezdődik „saját élete”, amikor az anyja elmegy. (Sajnos Mustafa túl későn kapta ezt a pofont.)  Ő az egyetlen ember, aki pontosan látja az igazságot, világosan ki is mondja, de úgy bánnak vele, mintha őrült volna. (Talán a szezon végén meghal.) Az idegösszeomlási jelenet tökéletes. (Szemei, kezének remegése, sikoltása, dühe, teljes idegösszeomlása, nevetése a zárójelenben legnagyobb fájdalmát fejezte ki.)  Emrah Altıntoprak teljesítménye kimagasló.

Mi Firaz bűne?

A férfi reggel óta az Ünal család problémáival foglalkozik. Amikor közeledni próbál Nursemához, mert támogatást akar nyújtani neki, az asszony azt mondja, ez nem a megfelelő idő. (Pontosan mire nem a megfelelő idő? Adjon Isten türelmet Firaznak.) Fájdalmas és szomorú, de nagyszerűen kivitelezett jelenete az epizódnak, amikor a fiú mentőt hív az őrjöngő Musztafához, karjaiban tartja, amíg beadják neki az injekciót. Látszik, meg tudja nyugtatni a férfit, teljesen megbízik benne. Remélem, Nursema értékelni fogja férjét, ha túl lesz ezeken a fájdalmas napokon.  (Az is jó lenne, ha az ártatlan Firaz és Doga elhagyná az Ünal családot. Megírnák saját történetüket, önmaguk lehetnének, boldog emberek ebben a szánalmasan tragikus történetben.)

A hamis szerető szomorúsága

Rossz látni Işıl, a hazug szerető szomorúságát. A legcsekélyebb bűntudatot sem érzi Pembe meggyilkolása miatt. Tegnapig csak pénzért volt Abdullah barátnője, ma azt mondja, jobban szereti őt, mint valaha bárkit a világon. (Ő is azok közé a karakterek közé tartozik, akinek csökkenteni kellene képernyő idejét. Mit nézzünk ezen?)

Nem vagyok türelmetlen  

A forgatókönyvírók szerint Pembe története elfogyott, sok ismétlődő jelenete következményeként, a cselekmény elmélyítése és továbbvitele érdekében emelték ki karakterét a sorozatból. De mit adtak helyette a mai epizódban? Pembét „sürgősséggel” eltemették.  Nilay huncutul mosolygott a temetési szertartás alatt. (Nem gondolom, az ilyen jeleneteket a vágó, az epizódszerkesztő nem veszi észre. Valószínű az „interakciók” kedvéért hagyják a történetben.) Abdullah Işıl karjaiban vallotta meg bűneit. Defne Fatihhoz közeledett. Nursema kis Pembé vált. Mustafa megőrült. Doğát és Firazt gyerekként szidták. Abdullahot (Musti kivételével) mindenki felmentette. Micsoda fantáziahiány, a forgatókönyvírók képtelenek voltak koherens cselekményt írni, azt bizonyították, Pembe karakterének eltüntetése felesleges, átgondolatlan, hiába való lépés volt. Mustafa megőrjítésének kísérlete, a pszichopata Nursema megalkotása, Fatih új csalási történetének megírása, Doğa folytonos hibáztatása, kínos, értelmetlen. Semmivel nem viszi előrébb a történetet. Egy epizód után nem vagyok türelmetlen. Pembe karakterének hiánya érezhető, de az évad végéig adok egy esélyt a forgatókönyvnek, bízom a csodában. Pénteken a monitor előtt leszek …

Tények, Hírek, Szóbeszédek, Spoilerek

• Sibel Taşçıoğlu, Pembe (04.16.) leállított Zeynep Gür forgatókönyvíró követését. A hírre Zeynep asszony a közösségi médiában reagált: „Megtudtam, nem követsz... minden a történet kérdése volt. Mindig is szakmailag gondolkodtam, és így is fogok. A sorozat logikájában a sztori elengedhetetlen, célunk pedig az, a történet még harminc epizódon keresztül folytatódjon. Kicsit gyerekesnek tartom (Sibel) reakcióját, ezúton is szeretném megköszönni csodálatos alakítását.
• Sıla Türkoğlut (Doğa) születésnapja alkalmából a forgatáson köszöntötték. A meglepetést a styling csapat készítette. A sorozat szereplői közül Meri és Cemre látható a fotókon. A kisasszony rajongóitól sok virágot kapott és nevében adományokat is gyűjtöttek jótékonysági célokra.
• Sıla kisasszony 26. születésnapi (meglepetés) ünnepségéről is osztott meg fotókat, melyet barátja, Ata Ayyıldız szervezett. A bulira meghívást kapott Şebnem Bozoklu és férje (Meri), Emrah Altıntoprak (Mustafa), Serkan Tınmaz (Umut), Ceren Karakoç (Nursema) és férje. A társaságban jelen volt Rahimcan Kapkap (Metehan) is, aki egy napon született a színésznővel, őt külön tortával köszöntötték;

• Batuhan Bozkurt Yüzgüleç úr (Firaz), adott egy kis spoilert a forgatásról. (Arról nem írt, miért van a „jelmez részlet” a zsebében; Emrah Altıntoprak (Mustafa) jeleneteit a hét elején drónnal forgatták egy kórház területén. Érkezett fotó a mai forgatási napról is: Doğa és Fatih az Ünal Társaság épülete előtt vitatkozik.

• A pletykák szerint Gökhan karakterét alakító Hasan Emre Avcı kilép a sorozatból, mert nincs története.
• Nem tudom igaz vagy hamis, de az imént láttam egy szerkesztést, ahol Faruk Turgut arról nyilatkozik, az életben, a valóságban is előfordulnak olyan esetek, mint a sorozatban. (A producer úrnak igaza van, gyakori a feleségek szeretők általi ciános mérgezése születésnapi bulijukon.)

Szerelem, harag, makacsság?

Fájdalom, Pembe karakterét nem sikerült fejleszteni. Újra megcsalt nő, aki nem akar válni, aki másokat hibáztat minden bajáért, aki fenyeget, és még mindig azt mondja: Inkább meghal, mint elváljon. Haragja, makacssága miatt lemond önmagáról és becsületéről. (Azt hiszem nem szerelemet, inkább haragot érez, megkeseredett. Nem is féltékeny, inkább bosszúvágyó: A szerető ne legyen boldog, amíg ő boldogtalan.)

Az iszlámban nem tilos a válás, forgatókönyvünk is bemutatott erre egy nagyon jó példát: Amikor Gökhan vallásos felesége értesült férje hűtlenségéről, azonnal beadta a válókereset és két gyermekével elhagyta, még hallani sem akart róla. Talán most azt az üzenetet akarják a hasonló helyzetben lévő asszonyoknak küldeni: Tűrj, borulj térdre, úgy sincs más lehetőséged, bármilyen rossz is a férjed, egy nőnek nincs joga boldognak lenni. Vagy megalázkodsz és otthon maradsz, vagy meghalsz. Pembe tulajdonképpen erős nő. Az első csalás után úgy döntött, elválik, de férje babájával a karján hazatért és bocsánatát kérte, de a hálátlan ember becstelen maradt. Az Abdullah Pembe jelentet, az epizód egyik megható, elgondolkodtató része: „Miért kényszerítettél arra, még egyszer átéljem? Mit csináltam rosszul? Nem találtál szépnek? Nem szerettél?" Pembe szemszögéből nézve, az asszony feláldozta magát családjáért, soha nem szerették, és szeretet nélkül halt meg. (Az egyik konzervatív főhős története valószínű úgy ér véget, élete első születésnapi ünnepségén férje szeretője megmérgezi.)  A sok rosszban egy jó dolog is van, Nursemának sikerül apját a valósággal szembesítenie, egyfajta igazságot szolgáltathat magának, és anyjával is megbékél. (Azt sajnálom, Pembe fiatalabb menyét sosem szűnt meg hibáztatni.)

A produkció nyilatkozata szerint Pembe története elfogyott, ezért írták ki a karaktert a történetből. (Úgy gondolom, most kezdődhetett volna igazán: A független, önmagát megvalósító konzervatív nő sztorija.)

Képmutató szeretők

Az epizód többi jelenetét háttérbe szorította Pembe „búcsúja”, de néhány dologról érdemes beszélni. A rafinált Işıl, a képmutató szerető eljátssza a megszégyenített „hattyú halálát”. Abdullah úr el is hiszi neki, felesége miatt többé nem tud az emberek szemébe nézni, talán annak is bedől, őszintén szereti őt. (Igaz a nőt, Kıvılcım korábban figyelmeztette, de nem hallgatott rá. Gazdag fiatal szállodavezető létére feltehetné magának a kérdést: miért kell egy szép korú házas férfi szeretőjének lennie?) Arcátlansága nem ismer határokat, szeretőjét vádolja „liliomtiprással”, hiszen ő volt az, aki nem hagyta békén, ha ez még mind nem volna elég, öntelt, féltékeny, irigy és gonosz is. Abdullahot nem akarom minősíteni, viselkedése önmagáért beszél. Ahmet Mümtaz Taylan, az új „Apo”, színészként nem tudott megérinteni. Mintha egy szöveget olvasna fel, nem láthatók érzelmei, nincsenek gesztusai, arckifejezései.

Egy gyermeteg nő tragédiája

Nem igen tudom sajnálni Merit, a „gyermeteg nő tragédiája” eltúlzott. (Eddig nem találták meg a karakter helyét a sorozatban, nem tudok rájönni, miért írták a történetbe. Az S3 plakátján, központi helyen ül, de valószínű a nézők tiltakozása miatt nem merték Abdullah új szeretője szerepét ráosztani.) Jó szándéka mögött mindig felfedezhető egy kis sunyiság. A lelke mélyén alábecsüli Pembét, aki végül kirúgta az Ünal villából. Igaza volt, a babának apján kívül vannak vér szerinti rokonai, várja meg, míg a dolgok letisztulnak. (Érzéketlen is, mert nincs tudatában Pembe nagylelkűségének, aki házába fogadta, férje törvénytelen gyermekét. Természetesen a vétlen pici Alevet sajnálom, nem véletlenül mondják: Akinek nincs anya, nincs senkije.) Az kiszámítható volt, Özkan át fogja verni Merit, ami viszont furcsa az a kettős mérce, ahogyan Ömer és Kıvılcım segíti, csak Doğát nem támogatja senki. (Rajongói oldalakon azt írják, Özkan karakterét alakító színész már nem vesz részt a forgatáson.)

 Az évad love sztorija

Firaz és Nursema jelenetei jók, igazán kompatibilis pár, a legjobban megírt karakterek, a történet legszerethetőbb szerelmes párja. Három év után sajnos már nem tudom tárgyilagosan nézni a jeleneteket. Félelmet kelt Firaz kijelentése: „Inkább meghalok, mintsem megcsaljam Nursemát.” Remélem, nem rombolják le a fiú karakterét, és/vagy nem írják meg halálát. (Értsd: Görkem és Pembe azt mondták: Nem válok, inkább meghalok, és meghaltak. Firaz vagy csalni fog, vagy meghal.) 

Az utolsó közös családi vacsora

Pembe bulija katasztrófával végződik, születése napja halálának napja lesz. (A forgatókönyv itt is ismételi önmagát, az Ünal család közös rendezvényei mindig tragédiába torkollnak.) Szívesen néztem volna a boldog, elégedett Pembét, aki kibékült lányával és a vacsoraasztalnál gyönyörűen mosolygott Doğára és Fatihra.

Mérleg

Az első évad jó, a világi és konzervatív családok különbségeinek, alkalmazkodási törekvéseinek és konfliktusainak bemutatása, olyan téma, ami korábban nem gyakran jelent meg török sorozatokban.  A második évad a konzervativizmus különböző szintjei feltárásával indult, de a cselekmény ismétlődővé vált. A harmadik évadban a világi és konzervatív családok konfliktusai – talán a média hatóság büntetései miatti félelem okán – elfogytak. A „kanos kecske” Abdullah pusztítása miatt két nő halt meg.  Az eset nem világi, és nem konzervatív probléma. Egyszerűen egy jellemtelen férfi árulása, melynek két nő fizette meg az árát.

A szériának nincs szilárd sztorija, iránya, kezdettől fogva hanyagul, íródott, néhány fontos karaktert mellőzött, elnagyolt. Azokat a szereplőket, akiket – nem tudni milyen okból – ki akarnak írni a történetből, rendkívül ellenszenvessé teszik, megutáltatják a közönséggel. (A szelíd, rokonszenves Umut hitvesi ágyában csalta meg feleségét. Az okos, világfi, a hősszerelmes Rüzgâr, egy ”elmaradt randevú” miatt, szó nélkül, még az országot is elhagyta. A kezdetben szimpatikus Giray perverz, sikkasztó lett. Alev kezdett idegesítővé válni, halálát szándékosan rosszul írták meg. Pembe gyötörte és kidobta házából a lányát, stb.) Nem tudom, merre halad a történet, a szezonból még néhány epizód hátra van és jóváhagyták az új évadot is. Egy reményem maradt, a forgatókönyvírók megtáltosodnak és megkapjuk a beígért izgalmas, fordulatos, elmélyített új történetet. 

Aki szelet vet, vihart arat, a közösségi médiában írják

Pembe karakterének hirtelen kiírása óriási vihart kavart. (Véleményem szerint a negatív karakter, Sibel asszony melletti tömeges kiállás még a produkciót is meglepte.)

Az ügyben sokan nyilatkoztak:

• Melis Civelek (forgatókönyvíró): 96 epizódon keresztül dolgoztunk együtt Sibellel. A 90. epizódtól azonban ismétlésbe estünk. Egy ugrást kellett tennünk a történetben. Különböző karakterek elválasztási lehetőségein dolgoztunk, de a legfunkcionálisabb és leginkább fejlődő történet Pembe halálával alakult ki. (Arról is beszélt: Ő volt az, aki színésznőt beválogatta a sorozatba.)
• Evrim Alasyát (Kıvılcım) sokan bírálták, mert ellentétben kollégáival, sem a „hivatalos” búcsúztatón, sem közösségi oldalán nem köszönt el művésztársától. (Sibel asszony korábban elmondta, a színfalak mögött megtették.) A kritikákra reagálva Evrim asszony az IG-on több, mint 6 perces videót tett közzé, melyben zsarolásnak tartotta a közvélemény nyilatkozata iránti igényét. Mondanivalója és hangneme azonban sok rajongót bántott, arrogánsnak, sértőnek, a közönséget alá becslőnek, hálátlannak tartották.
• Feyza Civelek (Nilay) színészi munkáját rengeteg bírálat érte. (Sokak véleménye szerint inkább az Ő karakterét kellett volna kiírni.) A kisasszony egy interjúban elmondta, a szokásos szereplőválogatás után hívták meg a szerepre. 
• Merve Göntem  a sorozat új (3.) forgatókönyvírója közösségi oldalán felháborodásának adott hangot. Merve asszony állapotos és néhány „rajongó” a hasában lévő babát is elátkozta. (Én is meg vagyok döbbenve.)

 Rajongói hozzászólások:

• Melis Civelek elpazarolja az egész történetet, hogy jelenetet készítsen lányának, kapcsolatainak és a közösségi médiának. 
• Bár úgy tűnik, az Áfonya sörbet a török szekuláris és konzervatív emberek közötti konfliktusról szól, valójában a törökországi nepotizmus (igazságtalan pártfogás, mellyel a befolyásos emberek érdemtelen rokonaikat, családtagjaikat, barátaikat mások kárára előnyben részesítik) történetét meséli el forgatókönyvének abszurditásával, néhány színész kiemelésével és hirtelen eltávolításával.”

Sibel Taşçıoğlu (Pembe) a Gazete Magazin (2025.04.12) riporterének elmondta: „Távozásom bejelentése után kapott reakciók olyanok voltak, mint egy kitüntetés."

Az élet megy tovább

A produkció tájékoztatta a közvéleményt, új vendégszínész, Devrim Nas, (eddig 19 sorozatban szerepelt, náluk talán ismertebbek: Yesilçam, Yeni Hayat) érkezik a sorozatba. Szerepét „színházi színészként” írják le, nem tudni, kihez kötődik. (Birsen Altuntaş, 2025.04.15.)

Az „anatóliai asszony”

Az „anatóliai asszony”, Pembe karaktere, aki férjére és a neki tanított vallási kötelességekre építette életét, számomra fekete doboz. Szerettem volna mélyebben megismerni. (A legutóbbi hírek szerint Sibel Taşçıoğlu elhagyja a sorozatot, története a forgatókönyv szerint véget ért, ma volt az utolsó forgatási napja.) Szerintem igazi sztorija még el sem kezdődött, mert nem hiszem, meséje csak a kétszeri megcsalásból, és gyermekei gyötréséből kellett álljon. Lényegében nincs kézzelfogható históriája a három évados vezető szerepnek, ami körül a konfliktusok java forgott.  Nincs fejlődés, nincs előrelépés. Nem szerettem a negatív karaktert, de az Áfonyát nehezen tudom elképzelni nélküle. (Vajon Pembe egyetlen bűne az volt, jó felesége akart lenni Abdullahnak, akiből hiányzott a jellem?)

Véget ért az Áfonya sörbet?

Ma úgy gondolom, az Áfonya akkor ért véget, amikor S1 Apo (Settar úr) távozott. Kimerült az erőtartalék, elfogyott a téma, a karakterek nagyon különböző személyiségekké alakultak át. A cselekmény, más-más szereplő bőrébe bújva, folyamatosan ismételi önmagát. A forgatókönyvírók tudatosan olyan történetet akarnak alkotni, ami abszurd, következetlen, amibe bármit beleírhatnak, mert ez a nézettségi adatok szerint tetszik az embereknek. Egy fontos dologról, a rajongók szívéről, eszéről és lelkéről megfeledkeznek, visszaélnek a törzsközönség szeretetével, ragaszkodásával. A korábban vezető karaktereket feláldozták a „sorozatformátummá” alakítás kedvéért. (Az is elképzelhető, csupán „fejős tehénné” alakításról volt szó, a producer és a csatorna a sorozatipar nehezedő helyzetében a lehető legtöbb profitot akarja kipréselni a szériából.)

Rutinjelenetek

Kıvılcım és Ömer már csak rutinjeleneteket kap: Kávézó, kórház, étterem. (Az sem lenne meglepő, ha Kıvılcım a babát is egy vendéglőben szülné meg.) A cselekmény elnyújtott eleme a pár házasságának kérdése, amit Sönmez asszony betegsége tesz olyannyira „bonyolulttá”. Jó lenne, ha végre valaki elmagyarázná, miért is vált tabuvá esküvőjük ügye. Kıvılcım folyton mások életéért aggódik, ideje lenne elengedni ezeket a problémákat, és saját valóságára összpontosítani, akkor talán észre venné Berilt is. Ömer Törökország egyik leggazdagabb embere, de a felvételeken időnként úgy néz ki, mint egy hajléktalan. (Lehet Ömer is unja ezt a szerepet?) Jó lenne némi akciót adni a karaktereknek, mert mostanában szinte csak Ő az egyetlen józan ember a sorozatban.

Doğa soha sem hallott az orvosi etikáról

Sajnos a forgatókönyv nem tud ráunni Doğa karakterének megszégyenítésére, lebutítására sem. A hamis orvosi igazolás sztorival túllőttek a célon. Egy másod-harmadéves orvostanhallgatónak tudnia kellene, az egészségügyi intézmények nem adnak ki visszamenőleges riportokat, sőt ilyen esetekben feljelentést kell tenniük, írják a török rajongók. Érdekes, Abdullah, aki nem találja helyesnek menye viselkedését, fiára haragszik, miatta kerültek szembe egymással a fiatalok. Nem kevésbé furcsa a csupa szív, mindenkit megértő Meri, aki nemrégen sok pénzt adott egy számára ismeretlen férfinak de, unokahúgán meg sem próbál segíteni.  Pembe-Nilay-Doğa jelenetei ismétlődnek, már láttam az S1-S2-ben. (Például: S2 E43) A karakter és cselekménye egyhangú, vagy inkább unalmasnak mondható. Fatih története is elfogyott, alig-alig van jelenete, ami főként abban merül ki, hogy szemével felfalja feleségét.

„Elmebeteg és megszállott” karakter-forgatókönyv

Az „elmebeteg és megszállott” karakter-forgatókönyv szintén kezd egyhangúvá, szürkévé válni. Görkem hosszú, értelmetlen története után jött Cemal, most Beril mesterkedéseit figyelhetjük, és úgy tűnik, már Pembe is „elborult”. Szintén felesleges kitérő volt a korábban „apáca életet élő” Meri love sztorija. Nilay elviselhetetlen pletykagép lett, ez egyetlen sztorija, a „minden lében két kanál”, akinek nagy szerencséje, olyan férje van, mint Musztafa, akivel mostanában álvitákat folytat. A szerepet alakító Feyza Civelek előadásmódja üres, sok kívánni valót hagy. Hangszíne kellemetlen, beszéde monoton, játéka érzelemmentes (sírni sem tud), talán azt gondolja, furcsa „grimaszai”, flegmatizmusa teszik egyedivé, eredetivé Átlagos, vagy az alatti teljesítményét pontosan 35 percig „élvezhettük” a 136 perces epizódban.

  A sorozatvilág manapság legtaszítóbb szerelmespárja

A sorozatvilág manapság legtaszítóbb szerelmespárja Abdullah és Işıl. A régen hadíszt (Mohamed próféta életéről szóló történetek) olvasó, családjának, munkájának egzisztáló, jellemes férfi ma szerelmes verseket olvas, tiltott kapcsolatát a reflektorfénytől távol akarja megélni. Új szeretőjének házat bérel, mindenből a legjobbat adja neki. Saját fiát a pokolba zárja, visszakényszeríti a szülői házba. (Eddig Musztafát és Nursemát gyötörte, most Fatih van soron. Nem is teszem fel a kérdést: Apa az ilyen?) Az önző, féltékeny, hamis Işıl szerepét alakító színésznő hiteltelen, lehet ezért is szembe tűnő Alev hiánya.

Firaz, a tökéletes ember

Firaz karakterfejlődését viszont remekül írták meg. Okos srác, hamar megérti, mit akar csinálni anyja, sikerül egyensúlyt teremtenie, minden ifjú házas férfi mintájává válhat. (Asude és Firaz kiváló páros.) Tetszik humora is. (Például: Haluk jelenet. Mi foglalkoztatja leginkább a török népet? Testvér, a folyosón dolgozol?") Firaz, a tökéletes ember, a sorozat legtisztább szerelemese. (Eddigi minden ígéretét betartotta, remélem, a jövőben is ezt teszi.) A szerepet alakító színésznek káprázatos energiája van, most is csillogott, akárcsak a korábbi epizódokban. Öröm nézni a felszabadult, boldogan nevető Nursemát. (Firaz nagyon jó hatással van rá.) Sok jó jelenete közül az egyetlen rosszat szeretném kiemelni, mert érdekes volt Asude barátnői – felkapaszkodott újgazdag konzervatívok – kirívó viselkedésének bemutatása.  (A jó módú konzervatív családok ismerik egymást, ezért túlzott, nem tudtak az Ünal család lányáról.) Bár a hazai közönség szereti az áldozat és síró nőket, nem kellett volna „ferde nyakú Nursemát” előcibálni és a konzervatív család életre szóló áldozataként ismét bemutatni. (Szerencsére Asude próbálta védeni.) Az az érzésem a 4. évad új vezető karaktere Firaz, Nursema és Asude lesz. Abban csak bízni tudok, nem rombolják majd le őket is, kár lenne a három nagyszerű színészért.

Bosszú-vacsora Pembe módra

Az epizód záró jelenetét Pembe fémjelezte. (A „bosszú-vacsora” sem ismeretlen téma az ősi rajongók körében. Eljátszotta már Nursem, Doga és valami hasonlót láthattunk a 2. évad fináléjában Nilaytól is.)  Az Oszmán pofon (Osmanli Tokadi) megrendítő volt. (Eredetileg az oszmán katonák védelmi vagy támadási helyzetekben az ellenség ártalmatlanítására alkalmazott ütésfajtája, akár halálos is lehet.) Miután Pembe férjét megpofozta, megállt, hátralépett, érződött tiszta félelme: Az ütés bármennyire is indokolt volt, tudta, a férfi erősebb és visszavághat. (Az is lehet, a színésznő maga is megdöbbent nagyságától, hiszen Abdullah bey megtántorodott.)  Işıl megleckéztetése, megszégyenítése – az indulat hevében a földre lökte – is megtörtént. A neten látható vágatlan jelenetrészekben, állítólag le is ribancozta. (Ebben a jelentben a leginkább férfi Metehan, a nő szeretője csak bámult, mint Rozi a moziban.)

Sajnálom, egy olyan „Oscar-díjas” színésznő, mint Sibel Taşçıoğlu elhagyja a sorozatot aki, minden érzelmét hitelesen tudta átadni, és belőlem is sokfajta érzést tudott kiváltani (harag, rosszallás, megvetés, együttérzés, sajnálat, stb.). Ma forgatták utolsó jeleneteit, remélem, méltó befejezést adnak a karakternek.

Pletykák az internetről:

• A kulisszák mögött arról pletykálnak, veszekedés volt a forgatáson, Sibel asszony kiakadt, jól beolvasott mindenkinek, ezért fogja elhagyni a gyártás. A hosszú nyelvűek szerint a zárójelenetet újra forgatták, rögtönzött volt, valamennyi szereplőt sokkolt és Ahmed Mumtaz úr sem számított ekkora pofonra. A pletyka valóságát több dolog is erősítheti: a 95. rész 3. előzetesét nagyon későn adták ki; általában nem szokás egy történet kulcsszereplőjét az évadzáró előtt néhány epizóddal kiírni. A produkció korábban soha nem szivárogtatott ki spoilereket de, a napokban egy a producerhez és forgatókönyvírókhoz közel álló újságíró az ügyben több hírt is megjelentetett.(Egyesek tudni vélik, Sibel asszony is csak a közelmúltban szerezett arról tudomást, Pembe meghal.)
• Lelkes rajongók jó tanácsot adtak Fatih-nak, ha felesége csodálatos cseresznyevirágzást (sakura) szeretne látni, vigye el az Isztambul Baltalimanı Japán Kertbe.  

Saját lánya legnagyobb ellensége

A sorozat legegészségtelenebb szereplője Pembe, rossz anya, rossz anyós és rossz feleség (nő).  Senkit nem szeretnék megsérteni, de karaktere már az ostobaság határait súrolja, az őrületbe kergették. Jótékonykodik, böjtöl, imádkozik, mégis saját lányának legnagyobb ellensége. Talán a török társadalom egy részét uraló, "mérgező anya-lánya kapcsolati modell" bemutatásával, Nursema és Pembe karakterén keresztül a problémás anya-lánya kapcsolatokat próbálja feltárni, bemutatni a forgatókönyv.  

Néhány török hozzászólás Pembe-Nursema problémás anya-lánya kapcsolatához: 

• „A kérdés legalapvetőbb pontja az a „szentség” amelyet a társadalom az anyaság fogalmához rendel. Akár vallási meggyőződésen, akár kulturális kódokon keresztül, az anyát egy mindennél magasabb rendű emberi lénynek tekintik. Ezért adnak babákat a kislányok kezébe, amint megszületnek, és azt a benyomást keltik bennük, a pályaválasztás egyetlen lehetősége az anyaság. Elvárják tőlük, legyenek a főzés, takarítást, stb. szakértői. A legnagyobb dicséret számukra: A jövőben nagyszerű anya leszel.”
• „Nem támogatom Pembét, de megértem, mert a nőknek, akiknek ilyen mérgező anyasági kódjaik vannak, amellett, így nevelték őket, általában nincs gazdasági szabadságuk, és férfi uralta családban nőnek fel, és élnek.”
• „Vannak olyan anyák, mint Pinkó, ha nem is fogadja el senki, akkor is köztünk vannak. Boldogtalan életük miatti haragjukat lányaikon vezetik le.”
• „Az anyaság általában arról szól, milyenek a jó anyák, ezért a nők még inkább kötődnek az anyasághoz, amely az egyetlen szerep, amelyben elismerést és tiszteletet nyerhetnek, de támogatjuk a nursemákat, akik megtagadják a pembéket. Nincs más út.”
• „Az anya rossz sorsa nem indokolja saját gyermeke kizsákmányolását, és nem is szabad ezt tennie. Nem tudom, Nursema meg tudja-e szakítani ezt a láncot, de azt tudom, a Pembék vannak többségben. Ne érezzék magukat bűnösnek a nursemák, próbáljanak türelemmel és szeretettel változtatni, hiszen anyáikat is így nevelték.”
• Mintha magam láttam volna abban a jelentben, ahol Pembe azt mondta Nursemának: "Túl sok a sminked!" Anyám utolsó éveiben angyal volt, hiányának sebe soha nem gyógyul be, de néhány élményt nem lehet kitörölni a tudatból. Fiatalkoromat anyám elnyomása alatt töltöttem. Még az öltözködésemet is korlátozta, olyat is mondott: "Ha békén hagylak, egy kis ribanc leszel”. Volt két bátyám velük szemben nem volt ilyen. Régebben azt hittem, soha nem szeretett.”

 Bízom benne, senki sem próbálja a valóságban megtámadni Sibel Taşçıoğlu asszonyt, aki élethűen játszik, ha nem volna nagyszerű színész, nem tudna ekkora gyűlöletet, közmegvetést kiváltani. (Volt rá példa, egy színésznőt szerepe miatt megvertek egy bevásárló központban.)

Abdullah Bey a „vőlegényi bájitalok” reklámarca lehetne

Abdullah és szeretőjének kapcsolata abszurd, felesleges, értelmetlen, azt hiszem sok rajongót bosszant. (Ahmet Mumtaz Taylan jó színész, ezt sokszor bizonyította más szerepeiben, és nem is szorul az én dicséretemre, de úgy gondolom Abdullah szerepére nem alkalmas.) A 60-as tinédzser jó kondícióban van, amint látjuk, szinte minden este meglátogatja szeretőjét. Valószínű, Kayhan „vőlegény bájitalait” (teljesítményfokozó szerek) használja, nyugodtan lehetne a márka reklámarca. Egy dologban azért igaza van Abdullah úrnak, nem érti – és én sem – miért tolong mindenki az új szállodában. Valószínű az írói fantázia hiánya, vagy produkció túlzott fukarsága az oka, de megmagyarázhatatlan, miért hemzseg az egész Ünal család a szállodában (többen ott is akarnak dolgozni).  Úgy tűnik, mintha a „hoteles dinasztia” tagjai nem láttak, vagy nem jártak volna soha vendégfogadóban. Işıl pimaszsága, aki dicséri Pembét, minősíthetetlen, karaktere összességében visszataszító. (A két jellem nem hasonlítható össze, de Alev legalább büszke volt, és nyíltan kijátszotta lapjait.)  

 Aki a mennyet és a poklot is megjárja 

Nursema végre megtalálja élete férfiját, és boldogan öleli magához testvérét, Musztafát. Annak minősítése, amit anyja művel vele nem tűr nyomdafestéket. (Egyetlen jó kalligráfia elkészítése minimum 6 hónapot vesz igénybe. Nursema rengeteget dolgozott azokon a munkákon, melyeket Pembe egy ruhás szerkénybe gyömöszölve tárolt, és darabokra vagdosott.) Nem is írok róla, csak abban bízom, a lány megtartja szavát, Pembe soha nem lesz az anyja, mostantól Firaz az egyetlen családja.  (Nursema stílusa, ruhái és kendői nagyon szépek.) 

Még jó, hogy van egy Firazunk

A széria ikonikus karakterévé vált Firazban most sem kellett csalódni. Igazi házastárs, igazi férj, aki szeretetével védelmezi, és támogatásával erőt ad feleségének. Egyenes és őszinte, úgy, ahogy kell, rendesen helyére teszi az egész Ünal családot, különösen Pembét. Korábbi kapcsolataiban soha nem láttam Nursemát ennyire megnyílni, ennyire önmagának lenni. A Sönmez-Firaz jelent is nagyon jó, nagyszerű páros, aki megnevettetett, tökéletesek. (Olyan érzésem van, nem Firazt, a karaktert, hanem Batuhan Bozkurt Yüzgüleçt az embert láttam szívből kacagni.)  Még jó, hogy van egy Firazunk.

A mellékszerepekről

Kicsit méltánytalanul bánunk Gökhan karakterével. Rengeteg olyan szereplő van, akinek nincs túl fontos helye a történetben, de erre nincs is mindig szükség.  Nem kell mindenkinek meghatározó embernek lenni. A hétköznapi párbeszédek és a hétköznapi karakterek valósághűbbé teszik a történetet, támogatják, előre viszik a főbb karakterek meséjét. Néha elcsodálkozom azon, miért lakik még mindig együtt Asudével. Rájöttem a ház, amelyben élnek valójában az övé, apai öröksége. (Asude gazdag asszony, nem elég, itt él, még Firazt és Nursemát is odaviszi, miért nem vesz maguknak egy lakást?) Gökhan karakterének van még egy fontos céljára a sorozatban: Emlékeztetni Kıvılcımet, van egy Çimen nevű lánya, mert különben eszébe sem jutna. (Némi irónia.) Meri, aki mindenkinek életvezetési tanácsokat oszt, ki tudja miért, 2 millió TL ad egy számára ismeretlen férfinak. (Meri és unokahúga nyugodtan benevezhetne a „Ki a világ legbutább nője” versenyre.) A korábbi Nilayra nem jellemző módon a lány fél apósától, ez nem logikus része a forgatókönyvnek. (Feyza Civelek (Nilay) egy otthoni balesetben eltörte a karját, meg is kellett műteni, jeleneteinek száma mégis növekszik. Talán ideje lenne egy kicsit pihenni. Sajnos nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, játéka egyhangú, egyre rosszabb. Korábban szerethető karaktere mára taszítóvá vált. A legnagyobb jóindulattal jegyzem meg, fiatal nő létére borzalmasan túlsúlyos, amorf, erre nemcsak esztétikai, de egészségi szempontból is figyelnie kellene.) Kedvelem Haluk úr, alias, Bajusz és Sevtap szerelmi kalandjait.

Kedvelem az újra felbukkanó S1 Ömert

Az Ünalok királya Ömer. Mindig kiáll családja mellett, és tetszik finom iróniája is. (Például: Amikor megkérdezi testvérét: "Nem kell a szállodába menned?") Jó látni S1 Ömert, a családját összetartani akaró, bölcs férfit. Gyötrelmes volt viszont az epizód zárórésze, nincs is mit ragozni, de talán nem a legmegfelelőbb kisérő zenét választották a cselekményhez. (Berdan Mardini: Senden Çocuk Olsun/Gyermeket akarok tőled.) Mindenképpen elismerés illeti új rendezőnket, ez a rész nagyon jól sikerült!

Boldognak lenni tilos

Az örök vesztes, Doğa eladósodásának története inkább szórakoztató, mint tragikus.  A forgatókönyvírók el akarják velem hitetni, az önmagából kifordult, sznob lánynak nincs annyi pénze, kifizessen egy 150 ezer TL adósságot. (Van autója, értékes mobil telefonja, műtárgyai, ékszerei – elég lenne, ha csak az Ünal család nászajándék aranyövét eladná – és nincs Ömer bácsija, vagy milliomos Meri nénije sem, akitől kölcsönt kérhetne.) Annyi esze sincs, megpróbálna az utazási irodával megegyezni, visszalép az úttól, akkor kisebb vesztesége lenne. Biztos én vagyok a tudatlan, ha a japán utazás első részlete 150 ezer TL, mennyi a teljes ára? (Mintha nem kirándulni készülne, hanem az egész szigetet akarná megvásárolni.) Ezen csak röhögni lehet, és azt sem akarom elhinni, mert szintén vicces, valaki elveszíthet egy majdnem 1 milliárd lírás villát egy ilyen csekély adósság miatt. Az is komolytalan dolog, néhány nap alatt eladósodnak és kivitelezik a döntést. (Egy magas nézettségű, magukat minőséginek tartó sorozat forgatókönyvíróitól elvárható lenne, végezzenek némi kutatást a témában, vagy kérjenek fel egy pénzügyi jogi szakember tanácsadásra.) Fátylat borítok témára, de nem értem, miért nem jutott a házaspárnak egy kisebb házat vagy lakást bérelni, ahelyett, rögtön „visszasomfordálnának” a szülői házba. Fatih ügyes srác, tud „pénzt csinálni”, ezt a villavásárlással már bebizonyította. Tulajdonképpen sajnálom a szülőket, akik olyan szerencsétlenek, gyerekeik képtelenek önállóan fenntartani egy háztartást. (Persze a gyereket gazdálkodni is meg kellett volna tartani.) DoğFat visszatérése az Ünal házba fájdalmas jelenet. (Nem hiszem el, egy ösztöndíjjal egyetemi felvételt nyert, korábban határozott és magabiztos lány, hogyan tud így gazsulálni.) Pembe szavai visszataszítók, de nem is vártam mást tőle, az viszont jó, Fatih próbálja megvédeni feleségét.

Mi várható a 3. évad hátralévő részében? (Spoilerek.)

• Szerencsétlen esemény történhet Merivel;
• A következő epizódokban néhány probléma merül majd fel a Firaz és Nursema fronton;
• Asude Hanım Abdullah Bey miatt nem akart együttműködni Nilayal, de meggondolja magát, és a lány vagyonokat fog keresni a „sálbizniszből”;
• Kıvılcım és Ömer összeházasodik, mielőtt a baba megszületik;
• Sönmez asszony figyelmezteti lányát Beril viselkedésére, de senki nem veszi őt komolyan;
• Pembe Hanım hozzáfér férje vagyonához, szeretőjét pedig megalázza;
• Beril megpróbál ártani Kıvılcımnek, végül bezárják a nőt egy klinikára;
• Évadzáró: Kıvılcım szülése kockázatos lesz, a baba állapotát illetően bizonytalanságban maradunk; Abdullah Bey és Işıl együtt lesznek, kiderül, Işıl teherben van. Abdullah Bey és Işıl kapcsolata nehézzé válik lesz az évad vége felé. Nursema és Firaz, akik félreértések miatt szakított, a 4. évad, 1. részében – hónapokkal később – találkoznak;
• Pletykák keringenek arról, Metehan, Kayhan, Leman és Sönmez elhagyja a sorozatot. (Korábban Kıvılcımről és Pembéről is lehetett ugyanezt olvasni);

 (Ömer Karataşcı, és egy Buse nevű felhasználó)

Szegénységben, szerelemben: Firaz és Nursema  "Love Story"-ja

Újra elővették Nursema „szegénység történetét”. (Ha a lány férjhez megy, törvényszerűen nincstelenné válik.) Ez még akkor is abszurd, ha fikcióról beszélünk. (Nursemának vannak részvényei, és minden részvényes osztalékot kap a nyereségből. Vannak ékszerei, márkás ruhái és kiegészítői, gondolom, nem fizetett lakbért és rezsiköltséget sem az Ünal villában. Dolgozott, soha nem élt nagy lábon, kell, legyen tartaléka.) Nem hihető, nincs háromnapi megélhetésre elegendő pénze, saját hitelkártyája. Ezzel alábecsülik a néző értelmi képességeit és elrontják a „valóságos történeten alapuló bizniszt”. A lánglelkű fiú, aki soha nem élt nyomorban, mindenét feladja a szeretett nőért, és ha kell, citromot fog árulni a piacon, de gondoskodik feleségéről. (Akit törvényesen még el sem vett.)  Kár, Firaznak nincsenek rokonai, barátai.  (Az egyetlen İlhamit is elpazarolták.) Csak Nursema kapcsolatai,ismerősei segítenek rajta. Sajnáltam a fiút ebben az epizódban, hitelesen tükrözte tehetetlenségét, szégyenét, például Kıvılcım lakásának ajtaja előtt. Firaz és Nursema "Love Story-ja, a „szegénységben, szerelemben” nagyon szép. (Van azonban egy igaz közmondásunk: Ahol a szegénység kopogtat ajtón, ott a szerelem kiszökik az ablakon. Lássuk az eddig bemutatott Firaz, aki minden pénzét könnyűvérű nőkre költötte, vagyonát eltékozolta, aki anya motiváltalan, elkényeztetett arany fia volt, hogyan lesz képes a változásra. Szeretnék egy jó példát látni.) Most úgy tűnik, Nursema végre megtalálta azt az embert, aki minden körülmények között megvédi. Nagyon megérdemelte, sokat tűrt, egy olyan anya mellett, aki azt akarja, lánya boldogtalan legyen, mert Ő maga is boldogtalan, és egy olyan apa mellett, aki azt hiszi, mindenki erkölcstelen, mert Ő maga is az. (Testvérei sem segítenek neki, gyakorlatilag az utcán hagyják. Fatiht megértem, mindig közel állt apjához, tisztelte, de a jólelkű Mustafa kicsit furcsa. Korábban egy vadidegen nőnek bútorozott házat bérlet, de most nem segít saját nővérén, „mert meg van kötve a keze”, persze az is lehet, őszintén együtt érez İlhamival.) Sajnálom Nursemát, mert mind ezek ellenére, „családról” beszél, a békülés szándékával akarja felkeresni apját. (Férje kárnak vitte el a holdingba, legalább neki több esze lehetett volna.)   Firaz állandóan a felesége haját dicséri, bókol neki, a párról sugárzik a szerelem, de a forgatókönyv egyetlen valódi romantikus jelenetet sem írt nekik, de talán csak egy időre ”jegelte„ a történetszálat.

Kıvılcım nem akar férjhez menni

Felmerül Ömer és Kıvılcım újra házasodásának kérdése. Az asszony néhány epizóddal ezelőtt, még azt mondta anyjának, gondolkodnak a dolgon, most hallani sem akar róla. Miért nem fogadja el Kıvılcım a házassági ajánlatot? (Néha úgy tűnik, minta nem ugyanazok írnák a forgatókönyvet.) A pár az idők során már kétszer házasodott össze, sok mindent élt meg együtt, de kapcsolatuk felbomlásának okairól soha nem beszéltek, valahogy átsiklottak felette. (Az egyetlen megoldás mindig a válás volt.) Nem vitatom, időnként szükséges izgalmat és feszültséget adni egy történethez, de nem kellene ennyire elnyújtani. (Ömert megértem, szerelmes, gyermeket, családot szeretne, ismeri Sönmez asszony helyzetét, eddig mindenben segítette.) 

Ömer az éjszaka császára

Felesleges, szánalmas jelenet Ömer és két nőismerőse találkozása az étteremben, akik azt állították a férfiról, korábban a dögös, sovány nőket szerette, és az unalmas és kövér Kıvılcım az, aki ki elhappolta őt a „piacról”. Ez azt jelentheti, Ömer régebben nőcsábász volt. (Új vonását ismerhettük meg a karakternek. Eddig úgy tudtuk, volt egy diákkori szerelme, Cancu és a családi hagyományok miatt feleségül vette Lemant, de Kıvılcım előtt soha nem volt mással, most hirtelen ő lett az éjszaka császára. Ha igaz az információ, különös, miért nem ismeri fel öt kilométerről a luxus prostituált Işılt.) Azért sem volt szép a részlet, mert egy terhes nőt zaklattak és gúnyoltak ki fizikai állapota és kora miatt. A legrosszabb az asszony, annyira szívére vette a dolgot, csak salátát rendelt, meg sem nézte az étlapot. (Tudjuk, egy várandós nő érzékenyebb az átlagosnál, de akkor sem volt helyes így felhívni a figyelmet erre a témára. Ha egyáltalán ez volt a cél.)

Kıvılcım egyénisége is gyorsan változik ebben az évadban, kezd visszataszítóvá és egyhangúvá válni. Mindent kifogásol, mintha nem akarna Ömerrel együtt lenni, úgy néz ki, egy kényszerű kapcsolatban él. Túlságosan naiv lett, feltétel nélkül bízik mindenkiben. (Miért nem tudott a korábban rá jellemző módon reagálni Işıl kapcsolatára, miért lett hirtelen nyitott új szomszédjára?) Üdvös lenne sürgősen visszahozni a figurát korábbi „gyári” beállításába”.

Üres karakterek, felesleges szerepek

Valószínű, új kapcsolatot készítenek elő Metehan számára, jön Defne. Sokan kritizálják Nursemát nagyszámú volt partnere miatt, de ez a fiú sem piskóta, meg sem tudom számolni, hány barátnője volt, írhatnának neki is egy szép vadonatúj történetet. (Rahimcan Kapkap jó színész, többször bizonyított, kár elherdálni karakterét, tehetségét.) Szerepe jelenleg üres, és van még egy „felesleges emberünk”, Gökhan, akinek szintén sztorit kellene adni, vagy ki kellene írni a sorozatból. „Lopakodó” Meri, a házi pszichológus, meg akar szabadulni Nilay nyelvétől, valószínű szélhámos Özkan karjaiba fog futni. (Az is előfordulhat, bár kevés esélyt látok rá, Özkan jó embernek bizonyul, és lesz legalább egy pozitív viszony a szériában, és sikerül végre megfelelő helyet találni a figura számára a sorozatban.) Zavarosnak bizonyul Asude is, manapság csak rosszindulatúan tud kiabálni. Haluk-Sevtap kevés képernyőidőt kapott, ami nem is volt nagyon jól megírt, fényük halványulni látszik.

Sönmez helyzete reménytelen

 Sönmez asszony betegsége súlyos, szomorú látni. (Egy rajongói oldalon olvastam, a probléma sok embert érint, kár bemutatni, sorozatnézés közben szórakozni akarnak.) Azt remélem, a történet nem a végső stádiumba, hanem egy olyan pontra fog eljutni, amely sokaknak reményt adhat.

Pembe maga az ördög

 Egyetlen anya sem tenne azt lányával, amit Pembe, nyilvánosan az utca közepén megalázná. (Halime is feltűni a jelentben, megelégedéssel nyugtázta az esetet, de úgy nézett ki, mintha photoshopolt lenne.) Pembe Valószínűleg akképpen gondolja, férjét csak gyermekeik okozta válságokon keresztül tudja a házhoz, magához kötni. Minden másra vak és süket, nem veszi tudomásul, a férfi nem akarja őt. Pembe maga az ördög, szó szerint legrosszabb ellensége Nursemának. Kár volt a karaktert ennyire eltúlozni, még akkor is, ha ezzel Abdullah erkölcstelenségét, hűtlenségének jogosságát akarja igazolni, vagy leplezni a forgatókönyv. (Én sem szeretem, de kicsit sajnálom ezt a magányos nőt, akit Sibel Taşçıoğlu igen jól alakít.) Olvastam, a valóságban létezik ilyen anya. Elhiszem, de szeretném látni, elbeszélgetni vele.

Abdullah titokban Leman ajándék „vőlegénykészletéből” eszeget

Szinte minden szereplőnk, így Abdullah is 360 fokos fordulatot vett korábbi önmagához képest. (Régebben már írtam arról, S1 Apo nem volt jellemtelen.) Ma már azon kívül, folyamatosan ordít, mindent és mindenkit kritizál, állandóan ürügyet keres otthona elhagyására, menekül a problémák elől, csak egy dolgot tesz, szeretőjét kényezteti. (Akármilyen rettenetes figurává alakították Pembét, sunyiságot, csalást nem érdemel.) Nagyon jó kondiban van, hiszen minden este felkeresi barátnőjét. Talán titokban Leman ajándék teljesítményfokozó „vőlegénykészletéből” eszeget. Işıl visszataszító, alattomos, közönséges, „nyomornegyed szagú” figura. Modora, megjelenése, viselkedése nem olyan, mint egy korábban külföldön szállodát igazgató erős nőé, akinek láttatni akarják. Puszta jelenléte is irritál, gesztusai, arckifejezései furcsák, beszéde merev. (Gátlástalan, tudatosan mindent bevet céljai eléréséért, a női könnyek hatékonyabbak, mint az atomfegyver.) Süt róla az őszinteség hiánya, a hamisság, ezt csak Abdullah Bey és Kıvılcım nem veszi észre. (Alev sokkal jobb volt nála, mert, neki legalább büszkesége volt.) A párt sokan, nem szeretjük, de a forgatókönyv mégis le akarja nyomni a torkunkon.

Sherlock Nilay újabb hűtlenségi esetet old meg

Ő volt az, aki elsőként vette észre a Fatih-Aylin liezont, felfedte a Görkem-Ömer ügyet, most tetten éri Abdullah Beyt. (Ő mutatta be Girayt Doğának.) A különös képességű lánnyal egyéb csodák is megtörténtek már: Ráesett egy mennyezetdarab, a legsúlyosabban sérült meg a tűzesetben, de néhány nap alatt felépült, hazatérésekor az egész család vastapssal fogadta. Ismeretlen okból részt vett Kıvılcım YouTube műsorában, óriási sikert aratott, és egy olyan domináns nő, mint Asude – aki normál esetben észre sem venné – megkedvelte. Ő az Ünal-család odamondogató, hosszú nyelvű embere, aki ma már inkább gátlástalan és rosszindulatú, mint igazmondó. Karaktere túlteng. (Közösségi oldalon arról számoltak be, külön színész-tanára is van, de ez sajnos játékában, eddigi teljesítményében még nem köszönt vissza.)

A művészet tönkrement

Várom, Doğa kiszakadjon abból a fantáziavilágból, amelyben most él. Nem tudom, szükség volt-e a karaktert ilyen üresfejű, egoista, „pénznyelő automata”, sznob emberré alakítani. Amivel az új verziójú alantas lány leginkább felzaklat az Cemre iránti nemtörődömsége. Doğukan Güngör (Fatih) igazolta, komikus szerepben is jó, a kiállítás-jelenet megnevettetett. (Egyet is értettem vele: A művészet tönkrement.)  Félig tréfásan fogta fel az iszonyatosan hosszú bevásárló nyugtát is, lehet, helyesen gondolja, „ez bűnei könyve,” tettei következménye, és még nem is tud a hitel tartozásról. Jó lenne, ha a forgatókönyvírók több szórakoztató jelenetet írnának a párnak.

Jön a 4. évad

Sajnos a karakterek fejlesztése rossz irányba halad, már egyetlen tiszta szereplőnk sem maradt, nyoma sincs az S1 Áfonyájának, sok az üresjárat.  A forgatókönyvírói csoport vízió nélküli, a történet körbe jár, az epizódok tempója lassú. Az S1 témáit melegítik fel, különböző színészekkel. Korábban az Áfonya volt – szinte – az egyetlen széria, amely valós történetet mesélt el, ma egy lett a sok közül. Megkezdődött a 4. évad előkészítése, itt lenne az ideje a gyökeres változásnak, mert kérdés, meddig bírja a törzsközönség az ilyen ostoba és igazságtalan történeteket, a hanyagul megírt jeleneteket, ahol csak azért írnak hamis, irreális drámát a cselekménybe, mert (állítólag) a nézők szeretik. Ésszerűtlen meghosszabbítani bármelyik sorozatot, csak azért, mert magas a nézettsége és nem csupán fejőstehénként tekintünk rá.

Az "igaz történet alapján" íródott sztori meglehetősen kiszámíthatóvá vált, a cselekményben sok a fekete lyuk, összefüggéstelenség, helyenként bosszantó tárgyi tévedés. A történet sokszor ismétlődik, a karakterek egy része homlokegyenest eltér korábbi önmagától.

A Nursema és Ilhami hirtelen változása meglepő. Nursema pár perc alatt beleszeret az imámba, szinte zaklatja érzéseivel. Megsértődik, amikor úgy tűnik a fiú apja és barátja kérésére, tiszteletből, becsületből fogja feleségül kérni. (A férfi bár hitük szerint nem volt helyes, talán csak együttérzésből ölelte meg, vigasztalni szerette volna.) Annyira akarta, és amikor megkapta tönkretette az eljegyzési szertartást, mert az érzései mégsem voltak olyan mélyek, lehet, mást szeret.  (Nursemát ezúttal nem látom áldozatnak, felnőtt nőként úgy viselkedik, mint egy ártatlan kislány, aki képtelen nemet vagy igent mondani. Csak saját érdekeit védi a kényszerházasság miatt, miközben két férfi, egy barátnő és két család életével játszik. Úgy kellett volna felállnia, mint egy nőnek, aki már járt ezen az úton.) A karaktert kár volt ilyen rosszul megírni. Ilhami, amikor Nursema felhívja, azon töpreng, hogyan tegye le a telefont, ne kelljen beszélni vele. Bocsánatot kérve búcsúzik néhai menyasszonyától, amikor lánykérőbe megy. A süteményt, amit neki készített, szétosztja a gyülekezetben, folyamatosan arról beszél, mennyire elfoglalt, de valamiért hirtelen „belezúg” a lányba. Ilyen egyszerű a szerelem?

İlhaminak igaza van, ha dühös, Nursema az eljegyzésen szabadkozik, nyelvbotlásra hivatkozik, időt kér tőle, továbbra sem ad egyértelmű választ. (Csupán annyit kellett volna mondania: Vége.) Később látja nevetgélni, kettesben beszélgetni barátjával a parton. Amikor Firazt kidobták, kinyitotta otthona ajtaját, vendégül látta, ez lenne a jutalma? A helyében bárki azt hihetné, játszanak vele. Külső szemlélőként úgy gondolom, İlhami helyzete a legrosszabb. Nyugodt, kiegyensúlyozott imám volt, szinte erőszakkal léptek az életébe, és mindent felforgattak. A fiú már átélt egy szörnyű traumát és most második menyasszonyát is elveszni látja. (Ha egy nap a helyében lennék, még jobban megérteném.)  Bármennyire is szeretem a Firaz-Nursema párost, nem szeretném, ha szerelmük ilyen romokra épülne. A rossz forgatókönyv a kezdetben remek triót és İlhami karakterét is elpazarolta. (Ez akkor sem jó, ha a török sorozatok általában minden szereplőt párnak és szerelmesnek írnak. Lehetett volna egy ritka kivétel.) A bosszúszomjas férfi – aki úgy zokog, mintha legalább hat gyermekükkel hagyta volna egyedül hűtlen párja – nem tetszik, nem is illik hozzá, ellentmond egyéniségének. Bízom benne, hamarosan észhez tér és rájön, amit érez nem szerelem, csak magány, csalódás az emberekben. Nincs szükség erre a sok drámára, felesleges volt előhúzni az S1 kényszerházasság témáját, ezen rég túl kellett volna jutni, és a „minden férfi Nursemába szerelmes” lemez is unalmas már. Sajnos a forgatókönyv sokszor elfelejti, amit tegnap írt, a karaktereket olyan emberekké változtatja, akik már nem önmaguk, ezt a kártyát sokszor kijátszották, nagyon olcsónak tűnik. Az imám szó szerint elszenvedi Nursema önkényes viselkedésének következményeit. A helyzet, amibe İlhamit hozták, nagyon csúnya. A férfi jó volt munkájában, mindenkinek megpróbált segíteni, hasznos tanácsot adni, vidám, boldog embernek tűnt. Természetesen csak a forgatókönyvet bírálom, Ceren Yalazoğlu Karakoç (Nursema) és Fatih Gühan (İlhami) jó színész, azt játsszák, amit írtak nekik.

Ulvi bölcsen gondolkodik, jobb, ha Ilhami időben megtudta, más van leendő menyasszonya szívében. Házasságuk amúgy sem működött volna, ahogyan Umuttal sem voltak sikeresek. Nursema nincs tisztában vele, de ismét ugyanazt a hibát köveit el, olyan férfit választ, akinek jó a jelleme, de nincs elég pénze ahhoz, fenntartsa azt az életstílust és imázst, amelyet háztartásától elvár, amelyet gyermekkora óta megszokott. (Pembe ezt világosan előre látta.)  Nem vagyok benne biztos, de talán Firazzal sem működne kapcsolata. Igaz a férfi szereti, van pénze, de túlságosan szellemes, könnyed, bohém a mindig komoly „ferde nyakú” Nursema számára. A fiú anyja sem nézi jó szemmel kapcsolatukat, valószínű ártani fog nekik. (Firaz nem Nursema első partnere, de jó lenne, ha az utolsó volna, kívánom, soha ne bánja meg választását és mindig legyen nagyon boldog.)

Firaz a legjobb férfi karakter, akit hosszú idő óta láttam. Batuhan Bozkurt Yüzgüleç olyan színész, aki őszintén éli meg érzelmeit, szerepét és fantasztikusan tudja átadni azokat a nézőnek. Páratlan élményt nyújt. 

Pembe kiosztja a már hagyományos oszmán pofonját, most Nursemának. (Megkapta már Fatih, Ömer, Görkem, meg is érdemelték, most arra várok, mikor kerül sorra Abdullah.) Fel van háborodva, az Ő értékei szerint lánya nagy hibát követett el. Talán nem volt szerencsés mindenki előtt megszégyeníteni, de Pembének is vannak érzései, indulatai, idegei, ő is ember.  (Musztafa jól bemutatta nekünk miről van szó.) Egy török hozzászólásban olvastam: „Minden anya, akit ismerek, megdöbbenne, de valahogy mégis mindenki Pembét hibáztatja, és Nursemát igazolja”. Nekem Pembe egy olyan konzervatív nőnek tűnik, aki mindig hűséges családjához és gyermekeikhez, nem árulja el őket. Nem ismerem a török társadalmi valóságot, így nem tudok állást foglalni a kérdésben. Ami engem a kezdetektől érdekel és izgat az Peme és Nursema anya-lánya kapcsolata. Sajnálom, de ezt a kérdést nem bontja ki rendesen a forgatókönyv, úgy, a nemzetközi közönség is jobban megérthesse. (A sorozatot külföldi értékesítésre is szánták, több, mint 60 országnak el is adták, a sok millió nem hazai néző is érdemelne egy kis figyelmet.) Sibel Taşçioğlu (Pembe) csodálatos, akit kevésszer dicsérek.

Doğa hirtelen változása is meglepő.  (A lány túl sok megaláztatást szenvedett el feleségként, anyaként, diákként, emberként, kár volt hirtelen tönkre tenni.) Minden nő, akinek saját otthona lesz, gondoskodni akar róla, ez természetes ösztöne, de Doğa sznobsága közönséges, rossz, új történetszála nem hiteles, korábban nem létező vonásokkal, elvesztette önmagát.  (Tényleg higgyük el, Heves akar lenni?) Úgy viselkedik, mint egy módos ember felesége, ez még érthető, rendben is lenne, de ami igazi képtelenség az az emberekhez való viszonyulása. Fatih többet gondol felesége tanulmányaira, mint Ő maga. Valóban háziasszony, influenszer, kozmetikai termékek forgalmazója akar lenni? Remélem, hamarosan észhez tér és véget vet ennek az ostobaságnak. Ahogyan anyja mondta, egy cseppet sem fejlődik, ellenkezőleg, szégyenletesen felmorzsolódik, mindenkit a sírba fog vinni. (Avagy az alma nem esik messze a fájától, Ő mégiscsak Kayhan lánya?) Fatih kezd tökéletesnek tűnni. Kedves meglepetés jelenet volt (sem az előzetesekben, sem a tartalomban, sem az epizód fotók közt nem szerepelt) Fatih és Doğa „tea- jelenete”, őszinte beszélgetése. Sok sorozatban (és nemcsak a fikciókban) látom, a párok milyen könnyen házasodnak össze és válnak el, a házasságnak nincs értéke, a partnerek nem elég érettek ahhoz, feloldják azokat a nézeteltéréseket, amelyek bármelyik kapcsolatban előfordulhatnak. Talán láthatunk majd egy jó példát.

KıvMer sztorija sem halad. Kıvılcım szintén hátrányára változó karakter, Doğa nevelésén kívül, amit inkább kioktatásnak hívnék, állandóan ultrahangvizsgálatra és vacsorákra jár, időnként anyját látogatja a kórházban. (Kisebb lányáról teljesen elfeledkezett, unokájával is csak ritkán, felszínesen foglalkozik.) Ömer ugyan gondos, segítőkész ember, boldog kispapa, aki még szelfit is készít babájával, de fárasztók az írók által vígjátéknak, humorosnak gondolt jelenetei, melyek már-már irracionálisnak tűnnek.  

Abdullah és Işıl „románcát” nem szeretem. Beszélgetéseik értelmetlenek, nem tűnnek hihetőnek. (Az egész sztori erőltetett, mesterséges.) Nem tetszett Işıl és Defne beszélgetése sem, melynek az volt az üzenete: Nyugodtan Lefeküdhetsz házas férfival, nem kell lelkiismeret furdalásod legyen. Abdullah jelleme is nagyot változott. A régi Apo nyílt, őszinte volt feleségével, elmondta, szerelmes lett, válni akar, de tiszteli, mint feleséget, gyermekei anyját és élete végéig gondoskodni fog róla. A mai Abdullah Bey hazug, sunyi, az erkölcsről prédikál, imádkozik és iftár után a szeretőjéhez menekül.

Természetesen a forgatókönyvírók azok, akik a mese fonalát szövik, irányítják a közönséget. Azért bízom benne, hamarosan megértik, nem kellene folytonosan új szereplők bevonását erőltetni, és a nézők többsége nem szereti az ismétlődő régi történeteket sem. A hangsúlyt a karakterek fejlesztésére, nem önmaguk elvesztésére kellene helyezni. (Szinte egyetlen olyan figuránk sem maradt, akinek jelleme érhetetlen okból, egyik napról a másikra gyökeresen ne változott volna.) Jó lenne magyarázatot kapni, a miértekre. Sokszor elfelejtik, amit egy-egy karakterről korábban írtak, talán azért, mert túlságosan egy személyre összpontosítanak. Sorozatunknak új rendezője van, nagyon szeretném látni, színt hoz a történetbe, életet lehel a vezetőkarakterek „ellaposodott” történeteibe.