Saját lánya legnagyobb ellensége

A sorozat legegészségtelenebb szereplője Pembe, rossz anya, rossz anyós és rossz feleség (nő).  Senkit nem szeretnék megsérteni, de karaktere már az ostobaság határait súrolja, az őrületbe kergették. Jótékonykodik, böjtöl, imádkozik, mégis saját lányának legnagyobb ellensége. Talán a török társadalom egy részét uraló, "mérgező anya-lánya kapcsolati modell" bemutatásával, Nursema és Pembe karakterén keresztül a problémás anya-lánya kapcsolatokat próbálja feltárni, bemutatni a forgatókönyv.  

Néhány török hozzászólás Pembe-Nursema problémás anya-lánya kapcsolatához: 

• „A kérdés legalapvetőbb pontja az a „szentség” amelyet a társadalom az anyaság fogalmához rendel. Akár vallási meggyőződésen, akár kulturális kódokon keresztül, az anyát egy mindennél magasabb rendű emberi lénynek tekintik. Ezért adnak babákat a kislányok kezébe, amint megszületnek, és azt a benyomást keltik bennük, a pályaválasztás egyetlen lehetősége az anyaság. Elvárják tőlük, legyenek a főzés, takarítást, stb. szakértői. A legnagyobb dicséret számukra: A jövőben nagyszerű anya leszel.”
• „Nem támogatom Pembét, de megértem, mert a nőknek, akiknek ilyen mérgező anyasági kódjaik vannak, amellett, így nevelték őket, általában nincs gazdasági szabadságuk, és férfi uralta családban nőnek fel, és élnek.”
• „Vannak olyan anyák, mint Pinkó, ha nem is fogadja el senki, akkor is köztünk vannak. Boldogtalan életük miatti haragjukat lányaikon vezetik le.”
• „Az anyaság általában arról szól, milyenek a jó anyák, ezért a nők még inkább kötődnek az anyasághoz, amely az egyetlen szerep, amelyben elismerést és tiszteletet nyerhetnek, de támogatjuk a nursemákat, akik megtagadják a pembéket. Nincs más út.”
• „Az anya rossz sorsa nem indokolja saját gyermeke kizsákmányolását, és nem is szabad ezt tennie. Nem tudom, Nursema meg tudja-e szakítani ezt a láncot, de azt tudom, a Pembék vannak többségben. Ne érezzék magukat bűnösnek a nursemák, próbáljanak türelemmel és szeretettel változtatni, hiszen anyáikat is így nevelték.”
• Mintha magam láttam volna abban a jelentben, ahol Pembe azt mondta Nursemának: "Túl sok a sminked!" Anyám utolsó éveiben angyal volt, hiányának sebe soha nem gyógyul be, de néhány élményt nem lehet kitörölni a tudatból. Fiatalkoromat anyám elnyomása alatt töltöttem. Még az öltözködésemet is korlátozta, olyat is mondott: "Ha békén hagylak, egy kis ribanc leszel”. Volt két bátyám velük szemben nem volt ilyen. Régebben azt hittem, soha nem szeretett.”

 Bízom benne, senki sem próbálja a valóságban megtámadni Sibel Taşçıoğlu asszonyt, aki élethűen játszik, ha nem volna nagyszerű színész, nem tudna ekkora gyűlöletet, közmegvetést kiváltani. (Volt rá példa, egy színésznőt szerepe miatt megvertek egy bevásárló központban.)

Abdullah Bey a „vőlegényi bájitalok” reklámarca lehetne

Abdullah és szeretőjének kapcsolata abszurd, felesleges, értelmetlen, azt hiszem sok rajongót bosszant. (Ahmet Mumtaz Taylan jó színész, ezt sokszor bizonyította más szerepeiben, és nem is szorul az én dicséretemre, de úgy gondolom Abdullah szerepére nem alkalmas.) A 60-as tinédzser jó kondícióban van, amint látjuk, szinte minden este meglátogatja szeretőjét. Valószínű, Kayhan „vőlegény bájitalait” (teljesítményfokozó szerek) használja, nyugodtan lehetne a márka reklámarca. Egy dologban azért igaza van Abdullah úrnak, nem érti – és én sem – miért tolong mindenki az új szállodában. Valószínű az írói fantázia hiánya, vagy produkció túlzott fukarsága az oka, de megmagyarázhatatlan, miért hemzseg az egész Ünal család a szállodában (többen ott is akarnak dolgozni).  Úgy tűnik, mintha a „hoteles dinasztia” tagjai nem láttak, vagy nem jártak volna soha vendégfogadóban. Işıl pimaszsága, aki dicséri Pembét, minősíthetetlen, karaktere összességében visszataszító. (A két jellem nem hasonlítható össze, de Alev legalább büszke volt, és nyíltan kijátszotta lapjait.)  

 Aki a mennyet és a poklot is megjárja 

Nursema végre megtalálja élete férfiját, és boldogan öleli magához testvérét, Musztafát. Annak minősítése, amit anyja művel vele nem tűr nyomdafestéket. (Egyetlen jó kalligráfia elkészítése minimum 6 hónapot vesz igénybe. Nursema rengeteget dolgozott azokon a munkákon, melyeket Pembe egy ruhás szerkénybe gyömöszölve tárolt, és darabokra vagdosott.) Nem is írok róla, csak abban bízom, a lány megtartja szavát, Pembe soha nem lesz az anyja, mostantól Firaz az egyetlen családja.  (Nursema stílusa, ruhái és kendői nagyon szépek.) 

Még jó, hogy van egy Firazunk

A széria ikonikus karakterévé vált Firazban most sem kellett csalódni. Igazi házastárs, igazi férj, aki szeretetével védelmezi, és támogatásával erőt ad feleségének. Egyenes és őszinte, úgy, ahogy kell, rendesen helyére teszi az egész Ünal családot, különösen Pembét. Korábbi kapcsolataiban soha nem láttam Nursemát ennyire megnyílni, ennyire önmagának lenni. A Sönmez-Firaz jelent is nagyon jó, nagyszerű páros, aki megnevettetett, tökéletesek. (Olyan érzésem van, nem Firazt, a karaktert, hanem Batuhan Bozkurt Yüzgüleçt az embert láttam szívből kacagni.)  Még jó, hogy van egy Firazunk.

A mellékszerepekről

Kicsit méltánytalanul bánunk Gökhan karakterével. Rengeteg olyan szereplő van, akinek nincs túl fontos helye a történetben, de erre nincs is mindig szükség.  Nem kell mindenkinek meghatározó embernek lenni. A hétköznapi párbeszédek és a hétköznapi karakterek valósághűbbé teszik a történetet, támogatják, előre viszik a főbb karakterek meséjét. Néha elcsodálkozom azon, miért lakik még mindig együtt Asudével. Rájöttem a ház, amelyben élnek valójában az övé, apai öröksége. (Asude gazdag asszony, nem elég, itt él, még Firazt és Nursemát is odaviszi, miért nem vesz maguknak egy lakást?) Gökhan karakterének van még egy fontos céljára a sorozatban: Emlékeztetni Kıvılcımet, van egy Çimen nevű lánya, mert különben eszébe sem jutna. (Némi irónia.) Meri, aki mindenkinek életvezetési tanácsokat oszt, ki tudja miért, 2 millió TL ad egy számára ismeretlen férfinak. (Meri és unokahúga nyugodtan benevezhetne a „Ki a világ legbutább nője” versenyre.) A korábbi Nilayra nem jellemző módon a lány fél apósától, ez nem logikus része a forgatókönyvnek. (Feyza Civelek (Nilay) egy otthoni balesetben eltörte a karját, meg is kellett műteni, jeleneteinek száma mégis növekszik. Talán ideje lenne egy kicsit pihenni. Sajnos nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, játéka egyhangú, egyre rosszabb. Korábban szerethető karaktere mára taszítóvá vált. A legnagyobb jóindulattal jegyzem meg, fiatal nő létére borzalmasan túlsúlyos, amorf, erre nemcsak esztétikai, de egészségi szempontból is figyelnie kellene.) Kedvelem Haluk úr, alias, Bajusz és Sevtap szerelmi kalandjait.

Kedvelem az újra felbukkanó S1 Ömert

Az Ünalok királya Ömer. Mindig kiáll családja mellett, és tetszik finom iróniája is. (Például: Amikor megkérdezi testvérét: "Nem kell a szállodába menned?") Jó látni S1 Ömert, a családját összetartani akaró, bölcs férfit. Gyötrelmes volt viszont az epizód zárórésze, nincs is mit ragozni, de talán nem a legmegfelelőbb kisérő zenét választották a cselekményhez. (Berdan Mardini: Senden Çocuk Olsun/Gyermeket akarok tőled.) Mindenképpen elismerés illeti új rendezőnket, ez a rész nagyon jól sikerült!

Boldognak lenni tilos

Az örök vesztes, Doğa eladósodásának története inkább szórakoztató, mint tragikus.  A forgatókönyvírók el akarják velem hitetni, az önmagából kifordult, sznob lánynak nincs annyi pénze, kifizessen egy 150 ezer TL adósságot. (Van autója, értékes mobil telefonja, műtárgyai, ékszerei – elég lenne, ha csak az Ünal család nászajándék aranyövét eladná – és nincs Ömer bácsija, vagy milliomos Meri nénije sem, akitől kölcsönt kérhetne.) Annyi esze sincs, megpróbálna az utazási irodával megegyezni, visszalép az úttól, akkor kisebb vesztesége lenne. Biztos én vagyok a tudatlan, ha a japán utazás első részlete 150 ezer TL, mennyi a teljes ára? (Mintha nem kirándulni készülne, hanem az egész szigetet akarná megvásárolni.) Ezen csak röhögni lehet, és azt sem akarom elhinni, mert szintén vicces, valaki elveszíthet egy majdnem 1 milliárd lírás villát egy ilyen csekély adósság miatt. Az is komolytalan dolog, néhány nap alatt eladósodnak és kivitelezik a döntést. (Egy magas nézettségű, magukat minőséginek tartó sorozat forgatókönyvíróitól elvárható lenne, végezzenek némi kutatást a témában, vagy kérjenek fel egy pénzügyi jogi szakember tanácsadásra.) Fátylat borítok témára, de nem értem, miért nem jutott a házaspárnak egy kisebb házat vagy lakást bérelni, ahelyett, rögtön „visszasomfordálnának” a szülői házba. Fatih ügyes srác, tud „pénzt csinálni”, ezt a villavásárlással már bebizonyította. Tulajdonképpen sajnálom a szülőket, akik olyan szerencsétlenek, gyerekeik képtelenek önállóan fenntartani egy háztartást. (Persze a gyereket gazdálkodni is meg kellett volna tartani.) DoğFat visszatérése az Ünal házba fájdalmas jelenet. (Nem hiszem el, egy ösztöndíjjal egyetemi felvételt nyert, korábban határozott és magabiztos lány, hogyan tud így gazsulálni.) Pembe szavai visszataszítók, de nem is vártam mást tőle, az viszont jó, Fatih próbálja megvédeni feleségét.

Mi várható a 3. évad hátralévő részében? (Spoilerek.)

• Szerencsétlen esemény történhet Merivel;
• A következő epizódokban néhány probléma merül majd fel a Firaz és Nursema fronton;
• Asude Hanım Abdullah Bey miatt nem akart együttműködni Nilayal, de meggondolja magát, és a lány vagyonokat fog keresni a „sálbizniszből”;
• Kıvılcım és Ömer összeházasodik, mielőtt a baba megszületik;
• Sönmez asszony figyelmezteti lányát Beril viselkedésére, de senki nem veszi őt komolyan;
• Pembe Hanım hozzáfér férje vagyonához, szeretőjét pedig megalázza;
• Beril megpróbál ártani Kıvılcımnek, végül bezárják a nőt egy klinikára;
• Évadzáró: Kıvılcım szülése kockázatos lesz, a baba állapotát illetően bizonytalanságban maradunk; Abdullah Bey és Işıl együtt lesznek, kiderül, Işıl teherben van. Abdullah Bey és Işıl kapcsolata nehézzé válik lesz az évad vége felé. Nursema és Firaz, akik félreértések miatt szakított, a 4. évad, 1. részében – hónapokkal később – találkoznak;
• Pletykák keringenek arról, Metehan, Kayhan, Leman és Sönmez elhagyja a sorozatot. (Korábban Kıvılcımről és Pembéről is lehetett ugyanezt olvasni);

 (Ömer Karataşcı, és egy Buse nevű felhasználó)

Szegénységben, szerelemben: Firaz és Nursema  "Love Story"-ja

Újra elővették Nursema „szegénység történetét”. (Ha a lány férjhez megy, törvényszerűen nincstelenné válik.) Ez még akkor is abszurd, ha fikcióról beszélünk. (Nursemának vannak részvényei, és minden részvényes osztalékot kap a nyereségből. Vannak ékszerei, márkás ruhái és kiegészítői, gondolom, nem fizetett lakbért és rezsiköltséget sem az Ünal villában. Dolgozott, soha nem élt nagy lábon, kell, legyen tartaléka.) Nem hihető, nincs háromnapi megélhetésre elegendő pénze, saját hitelkártyája. Ezzel alábecsülik a néző értelmi képességeit és elrontják a „valóságos történeten alapuló bizniszt”. A lánglelkű fiú, aki soha nem élt nyomorban, mindenét feladja a szeretett nőért, és ha kell, citromot fog árulni a piacon, de gondoskodik feleségéről. (Akit törvényesen még el sem vett.)  Kár, Firaznak nincsenek rokonai, barátai.  (Az egyetlen İlhamit is elpazarolták.) Csak Nursema kapcsolatai,ismerősei segítenek rajta. Sajnáltam a fiút ebben az epizódban, hitelesen tükrözte tehetetlenségét, szégyenét, például Kıvılcım lakásának ajtaja előtt. Firaz és Nursema "Love Story-ja, a „szegénységben, szerelemben” nagyon szép. (Van azonban egy igaz közmondásunk: Ahol a szegénység kopogtat ajtón, ott a szerelem kiszökik az ablakon. Lássuk az eddig bemutatott Firaz, aki minden pénzét könnyűvérű nőkre költötte, vagyonát eltékozolta, aki anya motiváltalan, elkényeztetett arany fia volt, hogyan lesz képes a változásra. Szeretnék egy jó példát látni.) Most úgy tűnik, Nursema végre megtalálta azt az embert, aki minden körülmények között megvédi. Nagyon megérdemelte, sokat tűrt, egy olyan anya mellett, aki azt akarja, lánya boldogtalan legyen, mert Ő maga is boldogtalan, és egy olyan apa mellett, aki azt hiszi, mindenki erkölcstelen, mert Ő maga is az. (Testvérei sem segítenek neki, gyakorlatilag az utcán hagyják. Fatiht megértem, mindig közel állt apjához, tisztelte, de a jólelkű Mustafa kicsit furcsa. Korábban egy vadidegen nőnek bútorozott házat bérlet, de most nem segít saját nővérén, „mert meg van kötve a keze”, persze az is lehet, őszintén együtt érez İlhamival.) Sajnálom Nursemát, mert mind ezek ellenére, „családról” beszél, a békülés szándékával akarja felkeresni apját. (Férje kárnak vitte el a holdingba, legalább neki több esze lehetett volna.)   Firaz állandóan a felesége haját dicséri, bókol neki, a párról sugárzik a szerelem, de a forgatókönyv egyetlen valódi romantikus jelenetet sem írt nekik, de talán csak egy időre ”jegelte„ a történetszálat.

Kıvılcım nem akar férjhez menni

Felmerül Ömer és Kıvılcım újra házasodásának kérdése. Az asszony néhány epizóddal ezelőtt, még azt mondta anyjának, gondolkodnak a dolgon, most hallani sem akar róla. Miért nem fogadja el Kıvılcım a házassági ajánlatot? (Néha úgy tűnik, minta nem ugyanazok írnák a forgatókönyvet.) A pár az idők során már kétszer házasodott össze, sok mindent élt meg együtt, de kapcsolatuk felbomlásának okairól soha nem beszéltek, valahogy átsiklottak felette. (Az egyetlen megoldás mindig a válás volt.) Nem vitatom, időnként szükséges izgalmat és feszültséget adni egy történethez, de nem kellene ennyire elnyújtani. (Ömert megértem, szerelmes, gyermeket, családot szeretne, ismeri Sönmez asszony helyzetét, eddig mindenben segítette.) 

Ömer az éjszaka császára

Felesleges, szánalmas jelenet Ömer és két nőismerőse találkozása az étteremben, akik azt állították a férfiról, korábban a dögös, sovány nőket szerette, és az unalmas és kövér Kıvılcım az, aki ki elhappolta őt a „piacról”. Ez azt jelentheti, Ömer régebben nőcsábász volt. (Új vonását ismerhettük meg a karakternek. Eddig úgy tudtuk, volt egy diákkori szerelme, Cancu és a családi hagyományok miatt feleségül vette Lemant, de Kıvılcım előtt soha nem volt mással, most hirtelen ő lett az éjszaka császára. Ha igaz az információ, különös, miért nem ismeri fel öt kilométerről a luxus prostituált Işılt.) Azért sem volt szép a részlet, mert egy terhes nőt zaklattak és gúnyoltak ki fizikai állapota és kora miatt. A legrosszabb az asszony, annyira szívére vette a dolgot, csak salátát rendelt, meg sem nézte az étlapot. (Tudjuk, egy várandós nő érzékenyebb az átlagosnál, de akkor sem volt helyes így felhívni a figyelmet erre a témára. Ha egyáltalán ez volt a cél.)

Kıvılcım egyénisége is gyorsan változik ebben az évadban, kezd visszataszítóvá és egyhangúvá válni. Mindent kifogásol, mintha nem akarna Ömerrel együtt lenni, úgy néz ki, egy kényszerű kapcsolatban él. Túlságosan naiv lett, feltétel nélkül bízik mindenkiben. (Miért nem tudott a korábban rá jellemző módon reagálni Işıl kapcsolatára, miért lett hirtelen nyitott új szomszédjára?) Üdvös lenne sürgősen visszahozni a figurát korábbi „gyári” beállításába”.

Üres karakterek, felesleges szerepek

Valószínű, új kapcsolatot készítenek elő Metehan számára, jön Defne. Sokan kritizálják Nursemát nagyszámú volt partnere miatt, de ez a fiú sem piskóta, meg sem tudom számolni, hány barátnője volt, írhatnának neki is egy szép vadonatúj történetet. (Rahimcan Kapkap jó színész, többször bizonyított, kár elherdálni karakterét, tehetségét.) Szerepe jelenleg üres, és van még egy „felesleges emberünk”, Gökhan, akinek szintén sztorit kellene adni, vagy ki kellene írni a sorozatból. „Lopakodó” Meri, a házi pszichológus, meg akar szabadulni Nilay nyelvétől, valószínű szélhámos Özkan karjaiba fog futni. (Az is előfordulhat, bár kevés esélyt látok rá, Özkan jó embernek bizonyul, és lesz legalább egy pozitív viszony a szériában, és sikerül végre megfelelő helyet találni a figura számára a sorozatban.) Zavarosnak bizonyul Asude is, manapság csak rosszindulatúan tud kiabálni. Haluk-Sevtap kevés képernyőidőt kapott, ami nem is volt nagyon jól megírt, fényük halványulni látszik.

Sönmez helyzete reménytelen

 Sönmez asszony betegsége súlyos, szomorú látni. (Egy rajongói oldalon olvastam, a probléma sok embert érint, kár bemutatni, sorozatnézés közben szórakozni akarnak.) Azt remélem, a történet nem a végső stádiumba, hanem egy olyan pontra fog eljutni, amely sokaknak reményt adhat.

Pembe maga az ördög

 Egyetlen anya sem tenne azt lányával, amit Pembe, nyilvánosan az utca közepén megalázná. (Halime is feltűni a jelentben, megelégedéssel nyugtázta az esetet, de úgy nézett ki, mintha photoshopolt lenne.) Pembe Valószínűleg akképpen gondolja, férjét csak gyermekeik okozta válságokon keresztül tudja a házhoz, magához kötni. Minden másra vak és süket, nem veszi tudomásul, a férfi nem akarja őt. Pembe maga az ördög, szó szerint legrosszabb ellensége Nursemának. Kár volt a karaktert ennyire eltúlozni, még akkor is, ha ezzel Abdullah erkölcstelenségét, hűtlenségének jogosságát akarja igazolni, vagy leplezni a forgatókönyv. (Én sem szeretem, de kicsit sajnálom ezt a magányos nőt, akit Sibel Taşçıoğlu igen jól alakít.) Olvastam, a valóságban létezik ilyen anya. Elhiszem, de szeretném látni, elbeszélgetni vele.

Abdullah titokban Leman ajándék „vőlegénykészletéből” eszeget

Szinte minden szereplőnk, így Abdullah is 360 fokos fordulatot vett korábbi önmagához képest. (Régebben már írtam arról, S1 Apo nem volt jellemtelen.) Ma már azon kívül, folyamatosan ordít, mindent és mindenkit kritizál, állandóan ürügyet keres otthona elhagyására, menekül a problémák elől, csak egy dolgot tesz, szeretőjét kényezteti. (Akármilyen rettenetes figurává alakították Pembét, sunyiságot, csalást nem érdemel.) Nagyon jó kondiban van, hiszen minden este felkeresi barátnőjét. Talán titokban Leman ajándék teljesítményfokozó „vőlegénykészletéből” eszeget. Işıl visszataszító, alattomos, közönséges, „nyomornegyed szagú” figura. Modora, megjelenése, viselkedése nem olyan, mint egy korábban külföldön szállodát igazgató erős nőé, akinek láttatni akarják. Puszta jelenléte is irritál, gesztusai, arckifejezései furcsák, beszéde merev. (Gátlástalan, tudatosan mindent bevet céljai eléréséért, a női könnyek hatékonyabbak, mint az atomfegyver.) Süt róla az őszinteség hiánya, a hamisság, ezt csak Abdullah Bey és Kıvılcım nem veszi észre. (Alev sokkal jobb volt nála, mert, neki legalább büszkesége volt.) A párt sokan, nem szeretjük, de a forgatókönyv mégis le akarja nyomni a torkunkon.

Sherlock Nilay újabb hűtlenségi esetet old meg

Ő volt az, aki elsőként vette észre a Fatih-Aylin liezont, felfedte a Görkem-Ömer ügyet, most tetten éri Abdullah Beyt. (Ő mutatta be Girayt Doğának.) A különös képességű lánnyal egyéb csodák is megtörténtek már: Ráesett egy mennyezetdarab, a legsúlyosabban sérült meg a tűzesetben, de néhány nap alatt felépült, hazatérésekor az egész család vastapssal fogadta. Ismeretlen okból részt vett Kıvılcım YouTube műsorában, óriási sikert aratott, és egy olyan domináns nő, mint Asude – aki normál esetben észre sem venné – megkedvelte. Ő az Ünal-család odamondogató, hosszú nyelvű embere, aki ma már inkább gátlástalan és rosszindulatú, mint igazmondó. Karaktere túlteng. (Közösségi oldalon arról számoltak be, külön színész-tanára is van, de ez sajnos játékában, eddigi teljesítményében még nem köszönt vissza.)

A művészet tönkrement

Várom, Doğa kiszakadjon abból a fantáziavilágból, amelyben most él. Nem tudom, szükség volt-e a karaktert ilyen üresfejű, egoista, „pénznyelő automata”, sznob emberré alakítani. Amivel az új verziójú alantas lány leginkább felzaklat az Cemre iránti nemtörődömsége. Doğukan Güngör (Fatih) igazolta, komikus szerepben is jó, a kiállítás-jelenet megnevettetett. (Egyet is értettem vele: A művészet tönkrement.)  Félig tréfásan fogta fel az iszonyatosan hosszú bevásárló nyugtát is, lehet, helyesen gondolja, „ez bűnei könyve,” tettei következménye, és még nem is tud a hitel tartozásról. Jó lenne, ha a forgatókönyvírók több szórakoztató jelenetet írnának a párnak.

Jön a 4. évad

Sajnos a karakterek fejlesztése rossz irányba halad, már egyetlen tiszta szereplőnk sem maradt, nyoma sincs az S1 Áfonyájának, sok az üresjárat.  A forgatókönyvírói csoport vízió nélküli, a történet körbe jár, az epizódok tempója lassú. Az S1 témáit melegítik fel, különböző színészekkel. Korábban az Áfonya volt – szinte – az egyetlen széria, amely valós történetet mesélt el, ma egy lett a sok közül. Megkezdődött a 4. évad előkészítése, itt lenne az ideje a gyökeres változásnak, mert kérdés, meddig bírja a törzsközönség az ilyen ostoba és igazságtalan történeteket, a hanyagul megírt jeleneteket, ahol csak azért írnak hamis, irreális drámát a cselekménybe, mert (állítólag) a nézők szeretik. Ésszerűtlen meghosszabbítani bármelyik sorozatot, csak azért, mert magas a nézettsége és nem csupán fejőstehénként tekintünk rá.

Az "igaz történet alapján" íródott sztori meglehetősen kiszámíthatóvá vált, a cselekményben sok a fekete lyuk, összefüggéstelenség, helyenként bosszantó tárgyi tévedés. A történet sokszor ismétlődik, a karakterek egy része homlokegyenest eltér korábbi önmagától.

A Nursema és Ilhami hirtelen változása meglepő. Nursema pár perc alatt beleszeret az imámba, szinte zaklatja érzéseivel. Megsértődik, amikor úgy tűnik a fiú apja és barátja kérésére, tiszteletből, becsületből fogja feleségül kérni. (A férfi bár hitük szerint nem volt helyes, talán csak együttérzésből ölelte meg, vigasztalni szerette volna.) Annyira akarta, és amikor megkapta tönkretette az eljegyzési szertartást, mert az érzései mégsem voltak olyan mélyek, lehet, mást szeret.  (Nursemát ezúttal nem látom áldozatnak, felnőtt nőként úgy viselkedik, mint egy ártatlan kislány, aki képtelen nemet vagy igent mondani. Csak saját érdekeit védi a kényszerházasság miatt, miközben két férfi, egy barátnő és két család életével játszik. Úgy kellett volna felállnia, mint egy nőnek, aki már járt ezen az úton.) A karaktert kár volt ilyen rosszul megírni. Ilhami, amikor Nursema felhívja, azon töpreng, hogyan tegye le a telefont, ne kelljen beszélni vele. Bocsánatot kérve búcsúzik néhai menyasszonyától, amikor lánykérőbe megy. A süteményt, amit neki készített, szétosztja a gyülekezetben, folyamatosan arról beszél, mennyire elfoglalt, de valamiért hirtelen „belezúg” a lányba. Ilyen egyszerű a szerelem?

İlhaminak igaza van, ha dühös, Nursema az eljegyzésen szabadkozik, nyelvbotlásra hivatkozik, időt kér tőle, továbbra sem ad egyértelmű választ. (Csupán annyit kellett volna mondania: Vége.) Később látja nevetgélni, kettesben beszélgetni barátjával a parton. Amikor Firazt kidobták, kinyitotta otthona ajtaját, vendégül látta, ez lenne a jutalma? A helyében bárki azt hihetné, játszanak vele. Külső szemlélőként úgy gondolom, İlhami helyzete a legrosszabb. Nyugodt, kiegyensúlyozott imám volt, szinte erőszakkal léptek az életébe, és mindent felforgattak. A fiú már átélt egy szörnyű traumát és most második menyasszonyát is elveszni látja. (Ha egy nap a helyében lennék, még jobban megérteném.)  Bármennyire is szeretem a Firaz-Nursema párost, nem szeretném, ha szerelmük ilyen romokra épülne. A rossz forgatókönyv a kezdetben remek triót és İlhami karakterét is elpazarolta. (Ez akkor sem jó, ha a török sorozatok általában minden szereplőt párnak és szerelmesnek írnak. Lehetett volna egy ritka kivétel.) A bosszúszomjas férfi – aki úgy zokog, mintha legalább hat gyermekükkel hagyta volna egyedül hűtlen párja – nem tetszik, nem is illik hozzá, ellentmond egyéniségének. Bízom benne, hamarosan észhez tér és rájön, amit érez nem szerelem, csak magány, csalódás az emberekben. Nincs szükség erre a sok drámára, felesleges volt előhúzni az S1 kényszerházasság témáját, ezen rég túl kellett volna jutni, és a „minden férfi Nursemába szerelmes” lemez is unalmas már. Sajnos a forgatókönyv sokszor elfelejti, amit tegnap írt, a karaktereket olyan emberekké változtatja, akik már nem önmaguk, ezt a kártyát sokszor kijátszották, nagyon olcsónak tűnik. Az imám szó szerint elszenvedi Nursema önkényes viselkedésének következményeit. A helyzet, amibe İlhamit hozták, nagyon csúnya. A férfi jó volt munkájában, mindenkinek megpróbált segíteni, hasznos tanácsot adni, vidám, boldog embernek tűnt. Természetesen csak a forgatókönyvet bírálom, Ceren Yalazoğlu Karakoç (Nursema) és Fatih Gühan (İlhami) jó színész, azt játsszák, amit írtak nekik.

Ulvi bölcsen gondolkodik, jobb, ha Ilhami időben megtudta, más van leendő menyasszonya szívében. Házasságuk amúgy sem működött volna, ahogyan Umuttal sem voltak sikeresek. Nursema nincs tisztában vele, de ismét ugyanazt a hibát köveit el, olyan férfit választ, akinek jó a jelleme, de nincs elég pénze ahhoz, fenntartsa azt az életstílust és imázst, amelyet háztartásától elvár, amelyet gyermekkora óta megszokott. (Pembe ezt világosan előre látta.)  Nem vagyok benne biztos, de talán Firazzal sem működne kapcsolata. Igaz a férfi szereti, van pénze, de túlságosan szellemes, könnyed, bohém a mindig komoly „ferde nyakú” Nursema számára. A fiú anyja sem nézi jó szemmel kapcsolatukat, valószínű ártani fog nekik. (Firaz nem Nursema első partnere, de jó lenne, ha az utolsó volna, kívánom, soha ne bánja meg választását és mindig legyen nagyon boldog.)

Firaz a legjobb férfi karakter, akit hosszú idő óta láttam. Batuhan Bozkurt Yüzgüleç olyan színész, aki őszintén éli meg érzelmeit, szerepét és fantasztikusan tudja átadni azokat a nézőnek. Páratlan élményt nyújt. 

Pembe kiosztja a már hagyományos oszmán pofonját, most Nursemának. (Megkapta már Fatih, Ömer, Görkem, meg is érdemelték, most arra várok, mikor kerül sorra Abdullah.) Fel van háborodva, az Ő értékei szerint lánya nagy hibát követett el. Talán nem volt szerencsés mindenki előtt megszégyeníteni, de Pembének is vannak érzései, indulatai, idegei, ő is ember.  (Musztafa jól bemutatta nekünk miről van szó.) Egy török hozzászólásban olvastam: „Minden anya, akit ismerek, megdöbbenne, de valahogy mégis mindenki Pembét hibáztatja, és Nursemát igazolja”. Nekem Pembe egy olyan konzervatív nőnek tűnik, aki mindig hűséges családjához és gyermekeikhez, nem árulja el őket. Nem ismerem a török társadalmi valóságot, így nem tudok állást foglalni a kérdésben. Ami engem a kezdetektől érdekel és izgat az Peme és Nursema anya-lánya kapcsolata. Sajnálom, de ezt a kérdést nem bontja ki rendesen a forgatókönyv, úgy, a nemzetközi közönség is jobban megérthesse. (A sorozatot külföldi értékesítésre is szánták, több, mint 60 országnak el is adták, a sok millió nem hazai néző is érdemelne egy kis figyelmet.) Sibel Taşçioğlu (Pembe) csodálatos, akit kevésszer dicsérek.

Doğa hirtelen változása is meglepő.  (A lány túl sok megaláztatást szenvedett el feleségként, anyaként, diákként, emberként, kár volt hirtelen tönkre tenni.) Minden nő, akinek saját otthona lesz, gondoskodni akar róla, ez természetes ösztöne, de Doğa sznobsága közönséges, rossz, új történetszála nem hiteles, korábban nem létező vonásokkal, elvesztette önmagát.  (Tényleg higgyük el, Heves akar lenni?) Úgy viselkedik, mint egy módos ember felesége, ez még érthető, rendben is lenne, de ami igazi képtelenség az az emberekhez való viszonyulása. Fatih többet gondol felesége tanulmányaira, mint Ő maga. Valóban háziasszony, influenszer, kozmetikai termékek forgalmazója akar lenni? Remélem, hamarosan észhez tér és véget vet ennek az ostobaságnak. Ahogyan anyja mondta, egy cseppet sem fejlődik, ellenkezőleg, szégyenletesen felmorzsolódik, mindenkit a sírba fog vinni. (Avagy az alma nem esik messze a fájától, Ő mégiscsak Kayhan lánya?) Fatih kezd tökéletesnek tűnni. Kedves meglepetés jelenet volt (sem az előzetesekben, sem a tartalomban, sem az epizód fotók közt nem szerepelt) Fatih és Doğa „tea- jelenete”, őszinte beszélgetése. Sok sorozatban (és nemcsak a fikciókban) látom, a párok milyen könnyen házasodnak össze és válnak el, a házasságnak nincs értéke, a partnerek nem elég érettek ahhoz, feloldják azokat a nézeteltéréseket, amelyek bármelyik kapcsolatban előfordulhatnak. Talán láthatunk majd egy jó példát.

KıvMer sztorija sem halad. Kıvılcım szintén hátrányára változó karakter, Doğa nevelésén kívül, amit inkább kioktatásnak hívnék, állandóan ultrahangvizsgálatra és vacsorákra jár, időnként anyját látogatja a kórházban. (Kisebb lányáról teljesen elfeledkezett, unokájával is csak ritkán, felszínesen foglalkozik.) Ömer ugyan gondos, segítőkész ember, boldog kispapa, aki még szelfit is készít babájával, de fárasztók az írók által vígjátéknak, humorosnak gondolt jelenetei, melyek már-már irracionálisnak tűnnek.  

Abdullah és Işıl „románcát” nem szeretem. Beszélgetéseik értelmetlenek, nem tűnnek hihetőnek. (Az egész sztori erőltetett, mesterséges.) Nem tetszett Işıl és Defne beszélgetése sem, melynek az volt az üzenete: Nyugodtan Lefeküdhetsz házas férfival, nem kell lelkiismeret furdalásod legyen. Abdullah jelleme is nagyot változott. A régi Apo nyílt, őszinte volt feleségével, elmondta, szerelmes lett, válni akar, de tiszteli, mint feleséget, gyermekei anyját és élete végéig gondoskodni fog róla. A mai Abdullah Bey hazug, sunyi, az erkölcsről prédikál, imádkozik és iftár után a szeretőjéhez menekül.

Természetesen a forgatókönyvírók azok, akik a mese fonalát szövik, irányítják a közönséget. Azért bízom benne, hamarosan megértik, nem kellene folytonosan új szereplők bevonását erőltetni, és a nézők többsége nem szereti az ismétlődő régi történeteket sem. A hangsúlyt a karakterek fejlesztésére, nem önmaguk elvesztésére kellene helyezni. (Szinte egyetlen olyan figuránk sem maradt, akinek jelleme érhetetlen okból, egyik napról a másikra gyökeresen ne változott volna.) Jó lenne magyarázatot kapni, a miértekre. Sokszor elfelejtik, amit egy-egy karakterről korábban írtak, talán azért, mert túlságosan egy személyre összpontosítanak. Sorozatunknak új rendezője van, nagyon szeretném látni, színt hoz a történetbe, életet lehel a vezetőkarakterek „ellaposodott” történeteibe.

Minden héten azzal a gondolattal ülök le megnézni az új epizódot, most biztosan el fognak maradni a forgatókönyv következetlenségei, de ismét csalódnom kellett. Erősödik az a véleményem, nem sikerül felépíteni a történetet. A karaktereket egyre inkább korábbi viselkedésmódjuktól függetlenül, attól gyökeresen térően írják. Ez még akkor sem jó, ha török ​​közönség szereti a botrányos cselekményeket, és a nézettség fenntartása miatt feszültségben kell tartani.

Doğa két epizóddal ezelőtt, még szerette néhai Alev lakását, boldogan élt benne családjával. Anyjának szépen berendezett házából gyönyörű kilátás nyílt a Boszporuszra, mégis annyira meglepődött Fatih ajándéka láttán, mintha a nyomornegyedből költözött volna oda. (Giraynak is szuper rezidenciája volt.) Az is furcsa, hogyan kezdhet el hirtelen ennyi pénzt költeni valaki, aki soha nem álmodott gazdagságról? Minden férje (3+1) tehetős ember volt, soha nem voltak luxusigényei, Fatihtól még azt a házat sem fogadta el, amelyet válásuk után felajánlott neki és kislányuknak, örömmel kávézott Girayal az egyetem büféjében, hálás volt anyjának, amikor használt autóját rendelkezésére bocsátotta. Ideges lett Heves miatt, aki azt tanácsolta neki, fogadjon angolul beszélő dadát, és Cemre folyékonyan tanulja meg az idegen nyelvet. Ma azon gondolkodik, Londonba küldi lányát, és inkább háziasszony szeretne lenni, mint fogorvos. (Az egész olyan, mint egy vígjáték.) Igaz, korlátlan hitelkártyát kapott férjétől, de miért cseréli le azt az ülőgarnitúrát, amit ő választott és néhány napja még nagyon tetszett neki. Úgy tűnik, csak azért vásárol, mert pénzt akar költeni. Átalakította stílusát is, mert ahogyan most gondolja, megváltozott társadalmi státusa ezt igényli. (Szerintem előnytelenül, egy múlt századi, 50 éves nőtt faragott magából.) Magatartása abnormális, viselkedése túlzott, mániákus, cselekedetei lehetnek a nagy boldogság káros következményei. (Elképzelhető, a forgatókönyvírók a viselkedés béli változást betegségnek fogják tulajdonítani, akár agydaganatot is írhatnak majd neki. – Na, jó ez túlzás, most jutott az eszembe.) Doğa viselkedésének fő problémája – szerintem most nem a túlköltekezés – hanem az, semmibe veszi férjét és sok mindenben egyedül dönt. Doğa és Fatih kapcsolatát ismét „olcsónak” mutatják be, történetükhöz most már egy szép szerelem illene, vagy sürgős szétválasztásuk mellett kellene dönteni, és életüket párhuzamosan ábrázolni. (Ki szeretné újra nézni az akarnok, csaló Fatih legújabb furmánykodásait, vagy Doğa rosszul megírt, értelmetlen bosszúját?) Igaz a török közönség, akinek a Tv távirányítója a kezében és ezzel dönthet egy-egy széria sorsáról, a mérgező kapcsolatokat, az erőszakot szereti, de talán érdemes lenne kipróbálni, mit szólna egy „hétköznapi” házasság bemutatáshoz, amelyben van öröm és bánat is, de a legfontosabb a család iránti elkötelezettség, a hűség, az összetartozás.

Meri karakterének helyét, szerepét sem sikerült megtalálni. Mostanában írnak neki néhány kellemes jelenetet Nilay férjével. Vessetek rám követ, de szívesen látnám Mustafa és Meri tiltott szerelmi történet. Ők legalább esztétikusabb pár lennének, mind Abdullah és Işıl. Nem gondolom, ezt a fejezetet megírják, és Nilaynak valószínű működik a hetedik érzéke is, rendesen „leápolta” Merit, úgy tűnik, Ő még mindig nem tudja, ki a család házi pszichológusa.

Pici Alevet mindenki elfelejtette. Kıvılcım egyszer sem látogatja meg, senki nem vesz neki játékot, nem viszi el sétálni, a kiságyban tölti idejét, Merit is csak ritkán látja. Az apja új nőjével kavar, már anyjának emlékét sem őrzi. Ifjabb Abdullah sem kap anyai szeretet (Nilay leginkább távolról szereti, azt is ritkán, és főleg akkor, ha az ágyában van), de Mustafa és Pembe legalább a karjukba veszik, szeretgetik. (Ez is történetünk egy olyan pontja, amelyről a forgatókönyv megfeledkezett, ahol a felesleges új cselekmények helyett inkább a régikről lehetne, kellene beszélni, folytatni.)

Kevés valódi társadalmi üzenete maradt már sorozatunknak, ezért örömmel néztem Asude jelenetét, azt, amikor a 2023. február 6-i földrengés áldozataira emlékeztek. (Olvastam rajongói köszönetnyilvánításokat, volt, aki leírta: tényleg emlékeztetni kellett Hatayra, még mindig sok a gond, várják a segítséget.) Nem kedvelem már annyira Asude karakterét, mint régen, de ő legalább dolgozik, produkál és jótékonykodik, miközben a fiatal nők otthon ülnek, vagy vásárolgatnak és kanalak és villák miatt veszekednek.

Işıl miközben viszonyt folytat a házas férfival, egy magát fenntartani képes,  a munkában innovatív, világi nő látszatát akarja kelteni. (Nekem Apo és Alev kapcsolata sem tetszett, de nem kételkedtem szerelmükben.) Abdullah és Işıl szexualitáson alapuló köteléke badar, és legalább olyan kellemetlen, mint maga Işıl. A nő szégyentelensége nem ismer határokat, még mosolyt is csal arcára, amikor Pembével beszél, miután lefeküdt a férjével.

Pembét egyre inkább sajnálom. Annak ellenére, Abdullahnak kidülledtek a szemei, amikor az ágyban közeledni próbált hozzá, és úgy meglepődött, mintha nem született volna három közös gyermekük, képes pitét készíteni neki a sahurhoz (kora hajnali étkezés ramadán idején, mellyel felkészítik a szervezet a hosszú böjtnapra), mert a férje szereti. (Vitathatatlanul jó háziasszony.) Kevés szeretet és megbecsülést kap, talán ezért ennyire erőszakos és ezért látja meg a világ összes hibáját mindenkiben, csak magában nem. Szomorúan nézem, még mindig megőrül a féltékenységtől, de talán nem is a férfira, hanem arra a nexusra féltékeny, ahol értékesnek látják Abdullahot. (A szíve mélyén bizonyára Ő is egy ilyen kapcsolatra vágyik, amelyben megbecsülik, elismerik.) Arra mérget vettem volna, valami probléma lesz a telefonnal és nem hallja meg Abdullah szavait. (Ez is közönséges, sablonos szappanoperai fordulat.)

Abdullah ismét dézsával osztotta az észt. Erkölcsi leckét adott, most Haluk botrányáról beszélt. (Remélem, Işıl rendesen megszívatja majd.) Nem tetszik neki Doga költekezése, Fatih problémája megoldásában nem segít. Itt is kettős mércéje van: Ha szeretőről van szó, semmi sem drága, ha feleségről, ugyanazok a költségeket, hirtelen „égbe kiáltónak” tartja. (Megnéztem „az epizódba préselt hirdetésben” szereplő étkészlet árát: "Mood" 24 részes, ezüstözött evőeszközkészlet tojástartóban, 2 081,09 € (kb. 840 ezer forint.) Ne adja Isten, ha Cemre később megszorul, még a családi ezüstöt sem tudja majd eladni, mert csak ezüstözött rozsdamentes acél.)

KıvMer ismét kevés képernyőidőt, jelentet kapott, melyek közül Sönmez asszonnyal közös részek engem lehangoltak, azt sem tudom, miért került a képbe Ömer új barátja. (A "vendégszínészek" történeteit be kellene fejezni, mert velük tönkre teszik a sorozatot. Ez még akkor is igaz, ha Ilhami (Fatih Gühan) és Ulvi (Hamdi Alkan) kiváló színész, a többieket nem szeretném minősíteni.) Rajongói oldalakon az epizóddal kapcsolatos súlyos tárgyi tévedésre is felhívták a figyelmet: a török törvények szerint kiutazási tilalmat elrendelni csak bűnügyi nyomozás vagy vádemelés miatt és bírói határozattal lehet, a forgatókönyvíró pedig nem vette a fáradságot, nem nézett utána a kérdésnek, úgy gondolta, Kıvılcım adótartozás miatt nem hagyhatja el az országot. Ezekre egy magas nézettségű szériánál oda kellene figyelni. (Persze a légitársaság telefonon is tájékoztathatta volna Ömert, mielőtt a jegyeket megvásárolta, nem utazhatnak külföldre, miért kellett megvárni, hogy kimenjenek a repülőtérre?)

Nursema-Firaz-İlhami sztoriját eleinte szerettem, üde, remek színfoltja az évadnak. Igazi romkom, szerelmi szálakkal átszőtt vígjáték, barátság volt, a szerepeket alakító színészek jeleneteiben is érződött, élvezik a közös munkát. A csavar, ami ezután következett, sajnálatos, és talán szükségtelen is. (Az ő sztorijuk is ellentmondásos, kezdetben Nursema és Firaz közeledését láttuk, majd hirtelen kiderült, a lány megkedvelte İlhamit.) Nursema és Firaz karaktere lassan és hatékonyan íródott, Nursema és İlhami kapcsolatát viszont jobban ki lehetett volna bontani, elmagyarázni. Én például nem tudom, mikor szeretett Nursemába. (Az ilyen módon megírt történet nem dráma, inkább káosz, írói következetlenség, vagy a nézettség emelése miatti sodródás a rajongói véleményekkel.) Nem várok már „mélységeket” az egyes karakterek kidolgozásában, és meg kell jegyeznem azt is, Nursema minden kapcsolata jól indult, majd abszurd módon fejlődött, ha a szerepet nem Ceren Yalazoğlu Karakoç, alakítaná és értelmezné, sem megérteni, sem kedvelni nem tudnám. Firazt jól építették fel és írták meg, a kiváló Batuhan Bozkurt Yüzgüleç pedig ikonikus figurává tudta varázsolni. (Ha eladósorban lévő lány lennék, azt kívánnám, bárcsak találkoznék Firazzal és belém szeretne.) İlhami, Fatih Gühan, talán az egyetlen eddig makulátlan, számomra rokonszenves konzervatív karakterévé vált sorozatunknak.

Az epizód zárójelenete – amikor Nursema tudatos, vagy tudatalatti énje – Firaz nevét mondja ki az eljegyzési fogadalomban, megdöbbentő. Nem tudom, megkönnyebbült-e, de az biztos, Firaz új erőre kapott, és İlhami meglepődött, sajnáltam. Mi a bűne? Miért bánnak ilyen kegyetlenül vele? Miért kell megszégyenülnie? A férfi feladja az életét, megnősül, csak azért, ne kényszerítsék Nursemát egy nem kívánt házasságba, őt magát pedig ne nézzék rosszembernek Halime pletykái, Pembe és Abdullah erőszakos nyomása miatt. (Azt változatlanul nem értem, mint fentebb is írtam, mikor szeretett ilyen mélyen menyasszonyába.) Mit csinál Nursema? Nem mondja el nyíltan családjának, ez az ember azért fogadta el őt, mert meg akarja védeni. (A konzervatív család forrófejű és melegszívű lánya határozatlan és folyamatosan rossz döntéseket hoz. Igaz, még csak 40 éves, némi irónia.) Tulajdonképpen magát fedezi, miközben két férfit is feláldoz, játszik életükkel, érzelmeikkel, de az is előfordulhat, egyszerre szerelmes mindkét fiúba. Úgy tűnik, a forgatókönyv rettenetes környezetet teremt, azt láttatja, mintha Firaz és Nursema nagyon szerelmesek lettek volna egymásba, és most Ilhami az, aki közéjük áll. Köztudomású, İlhami karaktere hamarosan elhagyja a sorozatot, ezért elindultak a rajongói találgatások, milyen módon fog kilépni a cselekményből. (Én csak rosszra számítok, eddig a távozó mellékszereplők többségét rendkívüli módon tönkre tették, lásd: Umut, Rüzgâr, Alev, Heves, Giray, Cemal, Görkem, stb.) Firaz karakterének történetbe lépése óta tudjuk, Nursemának szánják, kár volt a sztorit idáig juttatni, az imám megmaradhatott volna barátnak.

Az epizódot összességében gyengének, üresnek találtam, de ismét reménykedem, most pénteken egy eseménydús fejezetet láthatok majd. A forgatókönyvet már három ember írja és van egy karaktertervező is. Megtörtént a rendezőváltás. A sorozat még mindig a pénteki napok királya, de a TOP 10-en (az összes heti sorozat rangsora) pozíciója gyengül. A közösségi oldalakon úgy a török, mint a nemzetközi nézők sok bírálatot fogalmaznak meg. Ideje lenne a producernek és csapatának a fejéhez kapni, főként akkor, ha valóban szeretnének 4. évadot. Akár folytatódik az Áfonya a következő évadban, akár nem a minőségen feltétlen javítani kellene. (A kiszivárogtatott hírek szerint a 102. vagy a 103. részben fejeződik be majd a szezon, és addig több, mint 10 fejezet van hátra.)

Fatih igazi mintaférj lett, aki felesége minden kívánságát boldogan teljesíti. Bőkezű, 850 millió TL-t érő házat – a „hajlék” fenntartásának költségeiről még nem esett szó – korlátlan hitelkártyát, és sok mást ajándékoz neki. Rengeteg elfoglaltsága mellett arra is szakít időt, elmenjen leendő otthonukba a lakberendezővel beszélgetni, mert az asszony mindent megérdemel, szabadkezet ad feleségének. Doğa ismét zavarni kezdi az Ünal családot. A lány boldog és izgatott új élete kezdetén, a saját otthonteremtés küszöbén.  (Természetesen – vagy inkább természetellenesen – Pembe megkérdezi tőle, mi ez a rohanás, megpróbálja késleltetni a fiatalok költözését.) Családi ünnepséget, a féle kisesküvő szervez. Amikor néhány apróságot vásárol az esti vacsorához, a férj rokonai pazarlólónak tartják. Nem tesz semmi rosszat anyósa, apósa, sógornője (Nilay) féltékenyek rá, irigyek, képmutatók. (Nursema kivételével, aki legalább a csodapalota miatt nem irigykedik, és a vacsoraasztalnál kijelenti, mindenkinek joga van saját életét élni.) Pembe ugyan ellátja a háztartást, mindenben kiszolgálja férjét, befogadta törvénytelen gyermekét, de az Ő keresetéből él, és nem is rosszul. A fukar Abdullah, aki gazdagsága ellenére törődik a vásárlás jelentéktelen részleteivel, aki korábban, lelkiismeretfurdalás nélkül drága órát és más szuveníreket vásárolt, házat bérelt szeretőjének. Amikor Fatih egy vagyont költött szeretőire, hol volt az apja? (A fiú és az apja mindig nagyon közel álltak egymáshoz.) Nilaynak még munkája sincs, a háznál alig segít, gyermekére szinte soha nem vigyáz, csak Mustafa pénzét költi, inkább szórja, herdálja. (Az egész família úgy tesz, mintha szociális segélyből élne, és ezek a csekély kiadások is gondot okoznának nekik, nem tudnának tejet, vagy pelenkát venni pici Alevnek és ijf. Abdullahnak.) Doğa az egyetlen, aki megkérdezi Nursemát: Hogy érzi magát menyasszonyként és megdöbben, amikor megtudja, nem akarnak 3. esküvőt tartani neki. Fontos volt Doğa karakterének fejlesztése, az is fontos lenne, ne vigyék rossz irányba.

Valójában nem bízom a kiegyensúlyozatlan, kiszámíthatatlan, arrogáns forgatókönyvírókban, akik jó sztorit alkotnak, és amikor elkezdjük élvezni, dicsérni a történetet, ledobják az atombombát, és elpusztítják a sorozatot, a pozitív karaktereket. Mindannyian követünk el hibákat, hozunk elhamarkodott döntéseket, de végül a legfontosabb az, a családban találjuk meg az élet szépségének legfőbb okát. Úgy tűnik, túlzásba viszik a DoğFat párost, ezzel fogják tönkre tenni őket. Attól tartok, visszatérünk az S1-be, hirtelen ugyanazok a dolgok fognak megismétlődni, a különbség csupán annyi lesz, most Kıvılcım fog babát várni és Sönmez asszonynak „elmegy az esze”.

Nilay tegnapig nem fogadta el az anyját, maradni kívánt az Ünal villában, férjét szó szerint kizsigereli, mit akar még? Inkább a nyelve tört volna el, mint a karja. Kayhan új vállalkozásba kezd.  Leman a jó bolond feleség példája, de talán fel tudja gyorsítani a babaprojektet. (Karakterét nem gondolom naivnak, inkább szeret hiánya van. Első házassága közvetített volt, férjét korán elvesztette, második házassága kötelesség tudatból született, igazi szerelmet nem, csak tisztelet, anyagi jólétet kapott. Jött egy férfi, aki szerelmet vallott neki, feleségül kérte, hinni akar benne.)  Érdeklődéssel várom, mit fog lépni Asude az elutasított Monte-carlói szállodaépítési javaslata után, és hogyan oldja meg Abdullah úrral növekvő feszültségeit. Metehan örökségért harcol meg sem született testvérével. (A fiú Ömer ikertestvérének gyermeke, ezért valószínű, övé az egész vagyon, amit az Ünal testvérek biológiai apjának juttattak.) Több értelme lenne testvérféltékenységről, mint az anyagiak miatti ártó gyanakvásról írni, ez sokkal életszerűbb lenne. Ömer mindig fiának tekintette, valódi apaként bánt vele. Mustafa ügyesen igyekezett megoldani a helyzetet. (Tudjuk, a forgatókönyvet hetente, kéthetente a közösségi média (és a hirdetők) igényeihez igazítják, úgy látszik „az örökség hozzászólások” népszerűvé váltak. Milyen kár!) Mindenki Merihez jár gyónni, tippet kérni előbb Işıl, majd Musztafa. Nem tudom, milyen szándékkal vallott Işıl: „A minap lefeküdtem egy házas férfival!”, lehet üzenetet akart küldeni valakinek. (Gagyi Alev minden idők telenovelláinak egyik leggátlástalanabb, legvisszataszítóbb, szemérmetlen „aranyásója”.) Ece Irtem, a karakter megszemélyesítője bizonyára kitűnő színésznő, de itt és most nem sikerült értelmeznie, megfogni a szerep lényegét. Mustafa és Meri képernyőenergiája kellemes. Ilyen jó jelenete az „önkéntes pszichológus dadának” még nem volt, egy igazi testvérnek, nővérnek tűnt. Áfonyás képzelt világunkban bármi megtörténhet: Miért ne lenne később szerelem közöttük? (A boldogsághoz Mustafának is joga van, el kellene válnia Nilaytól, aki nem tudja őt megbecsülni, értékelni. Ha párként írnák meg őket, mellettük állnék, de az is igaz, nem kell egy sztoriban minden párnak szerelmesnek lennie.) Szép Firaz és Ulvi jelente, bárcsak pót apja lenne, lehetne a fiúnak.

Hasznosnak, jónak találom Sönmez történetének megírását, a figyelem felhívását a témára (valószínű nagyon sok embert, családot érint) nem is vagyok megdöbbenve, hiszen ez az életkorral járó folyamat, de mégis megrendít. Őszintén sajnáltam, és együtt éreztem vele, amikor azon gondolkodott, szerettei terhére válhat, és kérte Istent, inkább vegye el az életét. (Azokat a teszteket, melyeket az orvos a diagnózis felállításához készített, én is végig csináltam vele.) A demenciára (a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek hanyatlása) pillanatnyilag nincs gyógymód, de a folyamat lassítható. Azt kell mondanom, mindeznek ellenére az egyetlen józan ember a beteg maradt a családban. (Például: Ő szólt lányának, nem helyénvaló Doğa megkérdezése nélkül vendégeket hívni partijára.)

A gyógyult Sevtap elhagyja az Ünal házat, Mustafa lakást bérel neki. Éjszakai szórakozását, amikor Halukkal bulizik, a hívatlan látogatók elrontották. (Doğa új otthonában furcsa volt a hangulat, Sevtap lakása ajtajában még annál is rosszabb lett.) A kezdetekben Haluk úr (Erol Erarslan) erős karakterű konzervatív férfi volt, világos szabályokkal. Aztán Atatürk ellensége lett, majd kiderült, éjszakai klubos, pavilonos életet él, most egyedülálló asszonyt látogat, éjnek idején a lakásában. Lehet a szerelem hiánya miatt, de mindig komor, mogorva volt. „Bajusz” most elégedett, boldognak látszik. Lesz helye a szerelemnek életében? Azt gondolom, nincs feltétlen minden karakternek „mélységre” szüksége, hiszen egy szappanoperát, nem művészfilmet nézünk, Haluk úr ilyen módon változik. (Egy-egy epizód több, mint kétórás, nehéz az érdeklődést folyamatosan fenntartani, bizonyos részeket könnyedebbé kell tenni.) Sevtappal közös jelenetei mulattatók. (Fehér zokniján jókat derültem.)

Kıvılcım karaktere sokat változott az S2, és az S3-ban, úgy tűnik, hátrányára. Személyiségének azokat a jegyeit kezdi elveszíteni, amelyekért korábban kedveltem. (Csak egyetlen példát hozok: Ha elfelejti mit tett Gökhan fiatalabb lányával, és kérés nélkül meghívja, akkor ne ráncolja a homlokát Doğa és Fatih kapcsolata miatt.) A KivMer párost sem tudják hatásosan megírni. A finom részletek fontosak, de a kulcsszereplők esetében gyakran elfelejtik, pedig ez adhatná meg a sorozat szellemiségét, távlatát. (Például miért nem ül Kıvılcım és Ömer egymás mellett Doğa partiján, miért „ékelik” még Asudet is közéjük.) Nem láttam a két szerelmes, babát váró ember boldogságát. Korábban Ömer karakterét is megcsonkították, de most ismét „családfő” lett, és a világ legaranyosabb leendő apukája.

Nursema két kapura játszik? Eljegyezte magát İlhamival, akibe állítólag szerelmes, mégis rosszul esik neki, amikor meglátja Firazt új barátnőjével, tudja a szőke modellek az esetei. Nursema határozatlan, nem tűnik meggyőzőnek, hány éves most? Még mindig nem tudja, mit akar. Szinte ráerőszakolta magát İlhamira, többször a szemébe mondta, szerelmes és beleegyezett az eljegyzésbe is. Firazt felpofozta, mert szerelmet vallott neki. (Lehet, anyjának van igaza, mindenkibe beleszeret.) Bár időnként oda-oda szólogat, de nem mer határozottan ellentmondani akarnok szüleinek. (Most úgy sírok, mint Firaz). Nursema az a karakter, aki nem sokat változott az elmúlt években, feltétlen fejleszteni kellene. İlhami fel akarja gyorsítani az esküvői ceremóniát, arra is megkéri menyasszonyát, ne legyen Firaz közelében. Firaz bár más képet mutat, még mindig szerelmes Nursemába. Nursema beleszeret Firazba, mert látszólag már nem érdekli őt, İlhami beleszeret Nursemába, mert a lány beleszeretett barátjába. Milyen furcsa trió. (Na, erre varrjunk gombot.)

Abdullah nem iszik alkoholt, mert tilos, ha meglát lánya közelében egy férfit, feldühödik, erkölcsi leckéket ad neki, de ha nem érzi jól magát otthon, szeretőjéhez menekül, házasságtörést követ el. Történetünk, ahogyan magát meghatározta, valóságon alapul, hozzászólásokban olvastam, az ország (és persze a világ is) tele van „adbullah-al”, szeretőt tartó, gazdag, korosodó férfivel. Nem lenne jó a homokba dugni a fejem, de Abdullah különösen becstelen. Nem tudom, hogyan lehetne valamilyen módon mégis tisztességesebbnek ábrázolni a figurát. (Az S1-ben Apo korrektebbnek tűnt.)

Keservesen mosolygok Pembén, aki tanácsot ad arra, hogyan kell, egy boldog családot összehozni, és a zárójelenetben fültanúja lesz férje újabb „botlásának”. Jó lenne, ha az ő karakterét is hagynák fejlődni. (Sajnálom, amiért eddig nem írtak szabad, független nőket, akik a saját lábukon állnak.) Szeretném nem féltékeny nőnek látni, inkább olyannak, akit irigyelnek.

Nekem most úgy tűnik, néhányan belefáradtak szerepükbe. Sajnálom azokat a színészeket, akiknek szükségük van erre a munkára, és nemigen van beleszólásuk a forgatókönyv menetébe. Hivatalosan még nem jelentették be, lesz-e S4 és arról is csak részinformációkat szivárogtattak ki, sejtetni engedték, több színész elhagyja majd a sorozat. (Viszonylag megbízható források arról írtak, lesz 4. évad, melyet egy teljesen megújult történettel és szereplőgárdával indítanak majd útjára.) A sorozat évadzárója - valószínű - május 23-án, pénteken (E102) vagy május 30-án, pénteken (E103) lesz. (A kereskedelmi csatornák várhatóan 1 hetes "ramadán" szünetet fognak tartani, az ünnep miatt nem vetítenek sorozatokat.)

Összes néző (Total) csoportban: Távoli város (13,93), Szervezet (9,30), Áfonya sörbet (9,17), Szívhegy (8,20), Hajléktalanok (8,03), Kuruluş Osman (7,37) Hátsó utcák (6,51), Határtalan Szerelem (5,84), Ha a király veszít (5,73), Egy éjszakai mese (5,10)

A nézettség ezen a héten minden kategóriában enyhén csökkent – Total/Összes néző: -0.03, AB: -0.25, ABC+20 :-0.30) – de még így is két csoportban 11+pontot ért el. A héten csak két olyan adásnap van (szerda és péntek), amikor öt-öt sorozat verseng a nézők kegyeiért. Tegnap foci meccs is volt (Eyüpspor – Besiktas), melyet egy fizetős sportcsatorna közvetített, és egy túlélő verseny (Survivor All Star) részvevőiért is szurkolhatott a közönség. Az Áfonya visszaesése nagyon csekély, ez normálisnak mondható. Minden epizódban emelkedik vagy csökken egy keveset, de eredményei összességében magasak, megtartják törzsközönségüket. A KŞ jelenleg Törökország két legnézettebb sorozatának egyike. Ezek a számok nagyon jók egy harmadik évadjában járó szériánál, ahol a 89. epizódnál új nézők vonzására már nemigen lehet számítani.

Sorozatunk közösségi média támogatása – változatlanul – kiemelkedő. Tegnap a legtöbbet említett üggyé vált, Kızılcık Şerbeti címkével 8 órán keresztül szerepelt az 𝕏 (Twitter) „Felkapott” listáján. A legtöbbet említett témák rangsorában Sıla Türkoğlu 48 B említéssel az 1. helyen végzett (Adba Analytics adatai, itt csak a leggyakrabban használt török ​​nyelvű címkéket veszik figyelembe), és 2025 januárjában DoğFat volt a legtöbbet említett tévésorozatpár. (Mevcut Bilgi, 2025. 02. 22.)