Röviden a cselekményről: A katasztrófát okozó Görkem és édesapja, Resul életét veszti a tűzben, Nilay súlyosan megsérül. Sevtap bevallja Musztafának, ő felesége édesanyja, a tényt lánya kérésére titkolta eddig. Asude bejelenti Abdullahnak, férje halála után ő irányítja majd a társasági partnerséget. Az Ünal fivérek aggodnak. Meri erkölcsileg támogatja Pembét, aki fél, elveszti Nilayt. Kıvılcım és Ömer ismét összejön. Nursema elmondja Firaznak, szerelmes İlhamiba. Firaz csalódott. Doğa eleget tesz Fatih kívánságának, az Ünal házába megy vacsorázni. Musztafa megrendül, amikor megtudja, Nilay állapota rosszabbra fordul, az egész család a kórházba megy, és megsemmisült, amikor meghallja Sevtap kiáltását.  Abdullah baba először mondja ki: „Anya”.

Érzelmes, könnyfakasztó epizód, jól megválasztott, szívünkbe markoló kísérőzenével, különösen a drámai részek aláfestéséhez választott dalokkal. Az eseményeken keresztül, melyet az Ünal-család átélt, szembesültem az élet keserű, kegyetlen valóságával, a halál, egy társ, egy rokon elvesztésének fájdalmas érzésével. Különösen szép, lírai része a fejezetnek, amikor a család tagjai képzeletben elbúcsúznak Nilaytól. Nagyszerű színészi alakításokat láttam, amelyek mindig is jellemezték, kiemelték az Áfonyát a színvonalas produkciók köréből, minőségivé, egyedivé tették.

Azt tudtam, Mustafa családszertő ember, de nem gondoltam, ilyen mélyen, igaz szívéből szereti feleségét. Amikor attól tart, elveszti őt, bánata, szomorúsága hatalmas. Emrah Altintoprak színészi játékában nem volt hiba. Az egész epizódan tökételesen adta át fájdalmát, a felesége életéért aggódó férj gondolatait. Érzéseit, szenvedését még Adullah jr. is átvette, tekintete szomorú, levert volt, mintha mindent pontosan megértett volna, a kórház folyósóján ki is mondta az „anya” szót.

Nagyon sajnáltam Pembét, akit mélyen érintett menye állapota, és akit életében most először együttérzéssel hallgatott meg valaki (Meri). Hacı Asude kemény, határozott következetes, asszony, két lábbal áll a földön. Kitűnő példája egy „modern” konzervatív asszonynak. Milyen vezető lesz az Ünal Társaságban, a későbbi epizódokban kiderült majd.

Kellemes, a tragédia közepette üdítők Nursema- Firaz- İlhami jelenetei. Az imámnak (Fatih Gühan) gyönyörű beszédhangja van. Ez a trió telitalálat, kiváló a szereplő válogatás és remek forgatókönyvet is írtak nekik (eddig). Leman „átalakulása” humoros.

Időnként előfordul, haszontalan dologra koncentrálok egy-egy epizódban, de nehéz megérteni, hogyan kaphatott a büntetett előéletű Sevtap semmi perc alatt vízumot Svájcba és hogyan ért hirtelen az egész Ünal család a kórházba, mintha csak a város másik kerületbe ment volna. A tűzjelenet felvételeit kétszáz ember, szakértők bevonásával, egy heti gondos munkával készítette elő, két napig forgatták, melyből kb. tizenöt percet láthattunk (két epizódban). A jeleneteket rosszul vágták, logikátlan és hanyag volt a forgatókönyv, még a lángok sem voltak természetesek, biztos valamilyen anyaggal egészítették ki. A rengeteg jelenlévő ember közül senkinek nem jutott eszébe telefonon segítséget kérni. Az egész helyiség leégett, csak a faajtó nem, amin keresztül Görkem besétált a tűz helyszínére. A szereplők kicsit „maszatosak” lettek, ruhájuk épségben marad. Nem sorolom tovább…

Megjegyzés: Halottról jót, vagy semmit – ahogy mifelénk mondják – de a közösségi médiában nagyon felértékelődött Görkem karaktere és Özge Özaçar színészi játéka, miután elhagyta a sorozatot. Véleményem szerint a karakter üres, értelmetlen volt, bosszúját indokolatlanul elnyújtották, a színésznő játéka pedig gyenge közepes. Nem tudott szépen beszélni, úgy, ne nyeljen a szavak között. Ha a sikoltozás, a dühroham, a túlzásba vitt színészi játék legendássá válhat, nem tudom, hogyan hívjuk a természetes, tehetséges színészetet.