Fatih nyugodt viselkedése a kezdetek óta furcsa. Nem véletlen mondják, a leopárd nem változtathatja meg a foltjait, most „hírszerzőt” küld felesége megfigyelésére. Doğa leleplező manővere inkább szelíd, mint durva volt. Igen, kételkedik a férfiban, de örül, tetszik neki, ha féltékeny rá. (Láttuk a mosolyt szája szegletében.) Küzdelmeik, civakodásaik szórakoztatók, ezekben a jelenetekben a sorozatok történetének egyik legjobb mérgező párját alakították.

Pembe és Nursema vitája túl későinek tűnik. (Ezeknek a beszélgetéseknek az S1-ben, amikor a lányt férjhez kényszerítették, kellett volna megtörténnie.) Előrelépés nem nagyon van, Pembe mindenbe beleavatkozik, a vallás nevében tovább kínozza lányát, úgy beszél, mintha elváltnak lenni bűncselekmény volna. Ha a gonosz szembe találkozna vele, tuti biztos szélsebesen és majom ügyesen keresne egy helyet, ahol elbújhat előle. Úgy gondolom, azért tették tönkre Pembe karakterét, hogy Abdullah új árulása lehessen Nursema elleni fellépésének karmája. (Lehet Pembe a világ legrosszabb felesége, anyja, anyósa, sógornője, stb. de egy nő sem érdemeli meg a csalást, a hűtlen férfi nem lehet felmenteni.) Ami viszont tetszett, Nursema határozottsága, magabiztossága: A jövőben nem fogja megengedni, bárki beavatkozzon az életébe. (Kicsit túlzónak tartom, ahogyan hangját felemelve, ítélkezik anyja felett. Úgy gondolom, egy gyereknek nincs joga pálcát törni, soha nem járt Pembe cipőjében.) Érdekes és jó párhuzam volt Firaz és anyja kapcsolatának említése (Firaz-Ilhami beszélgetése: Nursemát anyja férjhez fogja adni), amikor a fiú elmondja: örül, mert férfinak született, különben nem tudna mit kezdeni anyjával.

Rengeteg sztori, új karakter jelent meg ebben az évadban (is), de sokat nem tudnak rendesen megírni. Ilyen például Işıl, eddig úgy tűnik, csak az időt rabolja, elveszi az érdekesebb karakterek, főszereplők története mélyítésének lehetőségét, „eltéríti” a sztorit. Az igazgatónő túl erőltetett figura – tudjuk Alev meghalt – semmi értelme egy hasonlót hozni. Egy másik karaktert próbálnak ugyan írni, aki „szókimondás” címén tapintatlan. Melyik (új) alkalmazott merne főnöke életmódjába ilyen módon beavatkozni, dietetikust szerezni neki? (Az Ünal családnak saját kórháza van, ott nincs egy megfelelő szakember?) Legfeljebb csak arra jó, lássuk, Abdullah mennyire másként beszél vele, mint feleségével, akinek még a nevét is ingerülten ejti ki. (A maffiaszál történetbe iktatását feleslegesnek tartom, sablonos, az az érzésem, elfogyott az írók valódi témája.)

Nilay, aki korábban félt a kutyáktól, most egy kóborállatot etetget a parkban, a házába lopódzó, ágyán fekvő állatot simogatja, nem szeretné, ha Zülkar „visszaküldené a természetbe.” (A férfi nem véletlenül nem akarja megfogni a kutyákat, vallása szerint, nem fogadják el az imát egy olyan házban, ahová kutya lép be, a kutya makruh – olyan cselekedet, tárgy vagy magatartás, amelyet kerülni kell – az iszlámban.) Az első évadban, amikor Doğa akart befogadni egy kiskutyát az egész Ünal család felháborodott, elszabadult a pokol. (Az ebet kidobták a kertbe, a nyitott kapun át megszökött és elgázolta egy autó.) Nem értem, most mi változott? A forgatókönyv ellentmond önmagának. Pembe viselkedése sem világos, a szalonban együtt üldögél a kiskutyákkal, néha-néha megcsóválja a fejét, és egy alapos háztakarítással letudja az ügyet.

Megjegyzés: Törökországában hatalmas problémát jelentenek az elszaporodott, falkába verődött kóborkutyák. Van, akit munkába, iskolába menet támadnak meg. Nemrég számolt be az ottani sajtó egy kislány esetéről, akit szó szerint szétmarcangoltak a gazdátlan, éhes állatok. Sok néző bírálta az epizódnak ezt a részletét, „felesleges a kóbor állatok dicsérete”, és azt is szóvá tették, hamis állításokat sulykoltak. Nem igaz, hogy semmilyen betegség nem terjedhet kutyáról emberre. A tömeges felháborodások miatt az ügyben a török Egészségügyi Minisztérium a közösségi médiában kiadott egy nyilatkozatot: "Az Áfonya sörbetben elhangzott információ, a kutyák nem terjeszthetnek betegségeket emberre" nem igaz. 

A céges ismerkedő vacsora, amit Firaz szervez, jól sikerül. Mustafa- Metehan- Ömer-Fatih közös, vidám fotó is elkészül. (Ha Görkem látná Ömer-Fatih kiegyensúlyozott kapcsolatát, minden bizonnyal forogna a sírjában.)

Sokan megtalálták lelki társukat, Firaz Ömer személyében szerelmi doktorát, Kıvılcım Meri személyében pszichológusát.(Sajnos Merinek nincs annyi sztorija, amellyel jó karakterré változtathatnák, csak annyit tesz, meghallgatja az emberek szerelmi történeteit és tanácsokat ad nekik.) Asude is rálelt a keresett menyasszonyra, a „túlkoros” (34) hajadonra (Işıl). Sevtap beleszeret Haluk úrba, érdeklődéssel várom a fejleményeket, lehet-e kapcsolata egy tisztességesnek tűnő férfinak egy becstelennek tűnő nővel. Kayhan és Leman nélkülözhetetlen részei lettek a sorozatnak. Minden rövidke jelenetük megmosolyogtató. Talán ők a széria legfinomabban, legárnyaltabban megírt duója. Nem tudom miért, de a mellékszereplőket ritkán dicsérjük, pedig Soydan Soydaş (Kayhan) és Sevim Erdoğan (Leman) kiváló teljesítményt mutat. Kedves, elragadó jelenet Cemre-Ömer-Kıvılcım találkozása. (Lehet, néhai Alev lakását hamarosan bölcsődévé alakítják, hogy összegyűlhessen az összes Ünal-bébi.)

Bárcsak Kıvılcım partnerének mondta volna el mindazt, ami terhességével kapcsolatban eszébe jutott, amit problémának tart, félelmeit Ömerrel osztotta volna meg. („Gyerekem lesz fiatalabb, mint az unokám...") Azt hiszem, Kıvılcım valóban boldogok akar lenni, erre esélye is van, de fél az emberek előítéletétől. Kapcsolatuk legnagyobb problémája az őszinteség, a bizalom hiánya. (Ömer is titkolta felesége előtt halálos betegségét, vagy futó szerelmi kalandját Görkemmel.) Az asszonynak nincs joga elrejteni a tényt a férfi elől, aki életében először lehetne biológiai apa, vágyik is egy szerelmével közös gyermekre. (Ömer nevelt gyermekei esetében többször bebizonyította, első osztályú apa.) A kimaradt párbeszédek, a megvágott, elkapkodott jelentek miatt ez volt az epizód legrosszabb része. A kórház jelenet a semmiből került elő. Én, de gondolom mások is, szívesen megnéztem volna a hiányzó részeket. Sajnos a színészek erőfeszítéseinek nagyrésze kárba veszett.

Miért is tagadjam, Firaz rajongó vagyok. A karakter életet, új színt hozott a sorozatba. Talán ő az egyetlen szereplő (amíg el nem rontják), akinek tökéletesen megírt karaktere van. Összetett egyénisége, személyisége megragadó. Csak néhány tetszetős elemet szeretnék kiemelni tarka egyéniségéből: Azt, ahogyan anyjával isztambuli úriemberként beszélget, vagy azt, amikor nyugdíjas playboyként Işıllel cseveg. Tetszik a hátrányos helyzetű gyermekkel kapcsolatos érzékenysége. Ügyesen építi kapcsolatait az Ünal-családdal, igazán megérdemelnének egy ilyen vőt. Nursema iránti szerelme nagyon szép, érzései mélyek, bár elutasítják, mégis küzd érte, arra is képes lobbizzon Ilhaminál a szeretett nő házasságáért. Batuhan Bozkurt Yüzgüleç (Firaz) olyan ember, aki még tragikus jeleneteiben is meg tud nevettetni, kiváló színész, remélem, fényes karrier előtt áll. Az Ilhami-Nursema-Firaz háromszög szórakoztató volt, de a forgatókönyvírók kiemelték Firazt a trióból, Ilhami-Nursema karaktereit megkeményítették, lássuk, merre halad majd a történet.

Az Ünal család vacsoraasztalánál régóta gyakoriak a válságok, szinte egyetlen étkezés sincs vita, veszekedés nélkül. Pembe szerint szép dolog lányát mindenki előtt nevelni, de végül igaza lett, mert ez hozta ki Nursema egész család elleni lázadását, távozását. (Abdullah és Fatih lapított, Mustafán kívül, akinek könnybe lábadt a szeme és a lány után ment, mindenki ugyanaz a gyáva, alak maradt, vagy valóban úgy gondolja Nursemát, pusztán azért, mert nő el lehet számoltatni.) Ceren Yalazoğlu Karakoç (Nursema) és Sibel Taşçıoğlu (Pembe) ismét tökéletesen közvetítette érzelmeit.

Nursema gazdag, megszállhatott volna egy hotelben is, amikor elhagyta családját, viszont, ha nem a régi környékre megy, nem találkozhatott volna az imámmal. (Lehet, anyjának van igaza, úgy viselkedik, mint egy tinédzser, pedig már nem az.)  Azt nem értem, Ilhami miért lépett be egy olyan házba, ahol Nursema egyedül tartózkodott és miért ölelte meg. (Az általa hirdetett vallás szabályai szerint egy muszlim férfi és egy muszlim nő nem lehet együtt harmadik személy jelenléte nélkül, és nem szabad egy férfinak és egy nőnek házasság előtt ölelkezni.) Megértően vigasztalta Nursemát, jó tanácsokat adott neki, a jelenet szép, bensőséges volt. Fatih Gühan (Ilhami) is kiváló választás volt a szerepre, remekül értelmezi karakterét.

Az epizód zárójelenete, a befejezés már-már legendás. Fatih-t barátnője szemeláttára lövik le. A háttérben Sezen Aksu Son Bakış (Utolsó pillantás) című dalát halljuk, a felszálló léggömbök részlete csodálatos, mintha a fiú lelke szállt volna el. Doğukan Güngör (Fatih) szavai, szemei (utolsó pillantása) megmaradt emlékezetemben.  Sıla Türkoğlu (Doğa) minden érzelme, félelme – a ma „divatos” visítozás nélkül – fejeződött ki arcán, a keze, a hangja, még az álla is remegett, szinte átéltem fájdalmát és tehetetlenségét. Mindkét alakítás nagyszerű volt.