Fatih igazi mintaférj lett, aki felesége minden kívánságát boldogan teljesíti. Bőkezű, 850 millió TL-t érő házat – a „hajlék” fenntartásának költségeiről még nem esett szó – korlátlan hitelkártyát, és sok mást ajándékoz neki. Rengeteg elfoglaltsága mellett arra is szakít időt, elmenjen leendő otthonukba a lakberendezővel beszélgetni, mert az asszony mindent megérdemel, szabadkezet ad feleségének. Doğa ismét zavarni kezdi az Ünal családot. A lány boldog és izgatott új élete kezdetén, a saját otthonteremtés küszöbén. (Természetesen – vagy inkább természetellenesen – Pembe megkérdezi tőle, mi ez a rohanás, megpróbálja késleltetni a fiatalok költözését.) Családi ünnepséget, a féle kisesküvő szervez. Amikor néhány apróságot vásárol az esti vacsorához, a férj rokonai pazarlólónak tartják. Nem tesz semmi rosszat anyósa, apósa, sógornője (Nilay) féltékenyek rá, irigyek, képmutatók. (Nursema kivételével, aki legalább a csodapalota miatt nem irigykedik, és a vacsoraasztalnál kijelenti, mindenkinek joga van saját életét élni.) Pembe ugyan ellátja a háztartást, mindenben kiszolgálja férjét, befogadta törvénytelen gyermekét, de az Ő keresetéből él, és nem is rosszul. A fukar Abdullah, aki gazdagsága ellenére törődik a vásárlás jelentéktelen részleteivel, aki korábban, lelkiismeretfurdalás nélkül drága órát és más szuveníreket vásárolt, házat bérelt szeretőjének. Amikor Fatih egy vagyont költött szeretőire, hol volt az apja? (A fiú és az apja mindig nagyon közel álltak egymáshoz.) Nilaynak még munkája sincs, a háznál alig segít, gyermekére szinte soha nem vigyáz, csak Mustafa pénzét költi, inkább szórja, herdálja. (Az egész família úgy tesz, mintha szociális segélyből élne, és ezek a csekély kiadások is gondot okoznának nekik, nem tudnának tejet, vagy pelenkát venni pici Alevnek és ijf. Abdullahnak.) Doğa az egyetlen, aki megkérdezi Nursemát: Hogy érzi magát menyasszonyként és megdöbben, amikor megtudja, nem akarnak 3. esküvőt tartani neki. Fontos volt Doğa karakterének fejlesztése, az is fontos lenne, ne vigyék rossz irányba.
Valójában nem bízom a kiegyensúlyozatlan, kiszámíthatatlan, arrogáns forgatókönyvírókban, akik jó sztorit alkotnak, és amikor elkezdjük élvezni, dicsérni a történetet, ledobják az atombombát, és elpusztítják a sorozatot, a pozitív karaktereket. Mindannyian követünk el hibákat, hozunk elhamarkodott döntéseket, de végül a legfontosabb az, a családban találjuk meg az élet szépségének legfőbb okát. Úgy tűnik, túlzásba viszik a DoğFat párost, ezzel fogják tönkre tenni őket. Attól tartok, visszatérünk az S1-be, hirtelen ugyanazok a dolgok fognak megismétlődni, a különbség csupán annyi lesz, most Kıvılcım fog babát várni és Sönmez asszonynak „elmegy az esze”.
Nilay tegnapig nem fogadta el az anyját, maradni kívánt az Ünal villában, férjét szó szerint kizsigereli, mit akar még? Inkább a nyelve tört volna el, mint a karja. Kayhan új vállalkozásba kezd. Leman a jó bolond feleség példája, de talán fel tudja gyorsítani a babaprojektet. (Karakterét nem gondolom naivnak, inkább szeret hiánya van. Első házassága közvetített volt, férjét korán elvesztette, második házassága kötelesség tudatból született, igazi szerelmet nem, csak tisztelet, anyagi jólétet kapott. Jött egy férfi, aki szerelmet vallott neki, feleségül kérte, hinni akar benne.) Érdeklődéssel várom, mit fog lépni Asude az elutasított Monte-carlói szállodaépítési javaslata után, és hogyan oldja meg Abdullah úrral növekvő feszültségeit. Metehan örökségért harcol meg sem született testvérével. (A fiú Ömer ikertestvérének gyermeke, ezért valószínű, övé az egész vagyon, amit az Ünal testvérek biológiai apjának juttattak.) Több értelme lenne testvérféltékenységről, mint az anyagiak miatti ártó gyanakvásról írni, ez sokkal életszerűbb lenne. Ömer mindig fiának tekintette, valódi apaként bánt vele. Mustafa ügyesen igyekezett megoldani a helyzetet. (Tudjuk, a forgatókönyvet hetente, kéthetente a közösségi média (és a hirdetők) igényeihez igazítják, úgy látszik „az örökség hozzászólások” népszerűvé váltak. Milyen kár!) Mindenki Merihez jár gyónni, tippet kérni előbb Işıl, majd Musztafa. Nem tudom, milyen szándékkal vallott Işıl: „A minap lefeküdtem egy házas férfival!”, lehet üzenetet akart küldeni valakinek. (Gagyi Alev minden idők telenovelláinak egyik leggátlástalanabb, legvisszataszítóbb, szemérmetlen „aranyásója”.) Ece Irtem, a karakter megszemélyesítője bizonyára kitűnő színésznő, de itt és most nem sikerült értelmeznie, megfogni a szerep lényegét. Mustafa és Meri képernyőenergiája kellemes. Ilyen jó jelenete az „önkéntes pszichológus dadának” még nem volt, egy igazi testvérnek, nővérnek tűnt. Áfonyás képzelt világunkban bármi megtörténhet: Miért ne lenne később szerelem közöttük? (A boldogsághoz Mustafának is joga van, el kellene válnia Nilaytól, aki nem tudja őt megbecsülni, értékelni. Ha párként írnák meg őket, mellettük állnék, de az is igaz, nem kell egy sztoriban minden párnak szerelmesnek lennie.) Szép Firaz és Ulvi jelente, bárcsak pót apja lenne, lehetne a fiúnak.
Hasznosnak, jónak találom Sönmez történetének megírását, a figyelem felhívását a témára (valószínű nagyon sok embert, családot érint) nem is vagyok megdöbbenve, hiszen ez az életkorral járó folyamat, de mégis megrendít. Őszintén sajnáltam, és együtt éreztem vele, amikor azon gondolkodott, szerettei terhére válhat, és kérte Istent, inkább vegye el az életét. (Azokat a teszteket, melyeket az orvos a diagnózis felállításához készített, én is végig csináltam vele.) A demenciára (a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek hanyatlása) pillanatnyilag nincs gyógymód, de a folyamat lassítható. Azt kell mondanom, mindeznek ellenére az egyetlen józan ember a beteg maradt a családban. (Például: Ő szólt lányának, nem helyénvaló Doğa megkérdezése nélkül vendégeket hívni partijára.)
A gyógyult Sevtap elhagyja az Ünal házat, Mustafa lakást bérel neki. Éjszakai szórakozását, amikor Halukkal bulizik, a hívatlan látogatók elrontották. (Doğa új otthonában furcsa volt a hangulat, Sevtap lakása ajtajában még annál is rosszabb lett.) A kezdetekben Haluk úr (Erol Erarslan) erős karakterű konzervatív férfi volt, világos szabályokkal. Aztán Atatürk ellensége lett, majd kiderült, éjszakai klubos, pavilonos életet él, most egyedülálló asszonyt látogat, éjnek idején a lakásában. Lehet a szerelem hiánya miatt, de mindig komor, mogorva volt. „Bajusz” most elégedett, boldognak látszik. Lesz helye a szerelemnek életében? Azt gondolom, nincs feltétlen minden karakternek „mélységre” szüksége, hiszen egy szappanoperát, nem művészfilmet nézünk, Haluk úr ilyen módon változik. (Egy-egy epizód több, mint kétórás, nehéz az érdeklődést folyamatosan fenntartani, bizonyos részeket könnyedebbé kell tenni.) Sevtappal közös jelenetei mulattatók. (Fehér zokniján jókat derültem.)
Kıvılcım karaktere sokat változott az S2, és az S3-ban, úgy tűnik, hátrányára. Személyiségének azokat a jegyeit kezdi elveszíteni, amelyekért korábban kedveltem. (Csak egyetlen példát hozok: Ha elfelejti mit tett Gökhan fiatalabb lányával, és kérés nélkül meghívja, akkor ne ráncolja a homlokát Doğa és Fatih kapcsolata miatt.) A KivMer párost sem tudják hatásosan megírni. A finom részletek fontosak, de a kulcsszereplők esetében gyakran elfelejtik, pedig ez adhatná meg a sorozat szellemiségét, távlatát. (Például miért nem ül Kıvılcım és Ömer egymás mellett Doğa partiján, miért „ékelik” még Asudet is közéjük.) Nem láttam a két szerelmes, babát váró ember boldogságát. Korábban Ömer karakterét is megcsonkították, de most ismét „családfő” lett, és a világ legaranyosabb leendő apukája.
Nursema két kapura játszik? Eljegyezte magát İlhamival, akibe állítólag szerelmes, mégis rosszul esik neki, amikor meglátja Firazt új barátnőjével, tudja a szőke modellek az esetei. Nursema határozatlan, nem tűnik meggyőzőnek, hány éves most? Még mindig nem tudja, mit akar. Szinte ráerőszakolta magát İlhamira, többször a szemébe mondta, szerelmes és beleegyezett az eljegyzésbe is. Firazt felpofozta, mert szerelmet vallott neki. (Lehet, anyjának van igaza, mindenkibe beleszeret.) Bár időnként oda-oda szólogat, de nem mer határozottan ellentmondani akarnok szüleinek. (Most úgy sírok, mint Firaz). Nursema az a karakter, aki nem sokat változott az elmúlt években, feltétlen fejleszteni kellene. İlhami fel akarja gyorsítani az esküvői ceremóniát, arra is megkéri menyasszonyát, ne legyen Firaz közelében. Firaz bár más képet mutat, még mindig szerelmes Nursemába. Nursema beleszeret Firazba, mert látszólag már nem érdekli őt, İlhami beleszeret Nursemába, mert a lány beleszeretett barátjába. Milyen furcsa trió. (Na, erre varrjunk gombot.)
Abdullah nem iszik alkoholt, mert tilos, ha meglát lánya közelében egy férfit, feldühödik, erkölcsi leckéket ad neki, de ha nem érzi jól magát otthon, szeretőjéhez menekül, házasságtörést követ el. Történetünk, ahogyan magát meghatározta, valóságon alapul, hozzászólásokban olvastam, az ország (és persze a világ is) tele van „adbullah-al”, szeretőt tartó, gazdag, korosodó férfivel. Nem lenne jó a homokba dugni a fejem, de Abdullah különösen becstelen. Nem tudom, hogyan lehetne valamilyen módon mégis tisztességesebbnek ábrázolni a figurát. (Az S1-ben Apo korrektebbnek tűnt.)
Keservesen mosolygok Pembén, aki tanácsot ad arra, hogyan kell, egy boldog családot összehozni, és a zárójelenetben fültanúja lesz férje újabb „botlásának”. Jó lenne, ha az ő karakterét is hagynák fejlődni. (Sajnálom, amiért eddig nem írtak szabad, független nőket, akik a saját lábukon állnak.) Szeretném nem féltékeny nőnek látni, inkább olyannak, akit irigyelnek.
Nekem most úgy tűnik, néhányan belefáradtak szerepükbe. Sajnálom azokat a színészeket, akiknek szükségük van erre a munkára, és nemigen van beleszólásuk a forgatókönyv menetébe. Hivatalosan még nem jelentették be, lesz-e S4 és arról is csak részinformációkat szivárogtattak ki, sejtetni engedték, több színész elhagyja majd a sorozat. (Viszonylag megbízható források arról írtak, lesz 4. évad, melyet egy teljesen megújult történettel és szereplőgárdával indítanak majd útjára.) A sorozat évadzárója - valószínű - május 23-án, pénteken (E102) vagy május 30-án, pénteken (E103) lesz. (A kereskedelmi csatornák várhatóan 1 hetes "ramadán" szünetet fognak tartani, az ünnep miatt nem vetítenek sorozatokat.)
