Miről szólt az epizód? Ömer élete nem forgott veszélyben, hamar elhagyhatta a kórházat. A gyilkossági kísérlet „eredményeként” javult Abdullah és testvére kapcsolata, sőt a korábbi házasok kibéküléséhez is elvezetett. Pembe és Metehan Kıvılcımet tette felelőssé Ömer megkéseléséért, Görkem pedig úgy vélte, igazságszolgáltatás történt, mert a férfi nem hagyta békén és tönkretette házasságát. Firaznak elfogyott a pénze, visszatért és Nursematól kért segítséget. Fatih, aki nem tudta elérni Doğát, első felesége házához ment, és hatástalanította a nőt megtámadni készülő Cemalt. Doğa szem- és fültanúja lett Görkem és orvosa kórházi beszéltetésének, vitájának. Görkem elvesztette a babát, mégis azt mondta Doğának, Fatih ne tudjon róla. 

Létezik a világon írói szabadság, fantázia és nem is dokumentumfilmet nézünk, de furcsa, túlzó, egy kórházban nyitott ajtó mellett vizsgálják a beteget, illetve konzultálnak vele. A forgatókönyv kezdi ismételni magát, sok a más sorozatokból átvett, vagy régebben már látott klisé, nincs vagy minimális a karakterfejlődés. Időnként az az érzésem, elfogyott a mondani való, hiányoznak az új ötletek. Mindent egybevetve a széria összességében jó, az epizód fordulatos, és volt néhány csúcspont is.

Mostanában kedvenc karakterem Asude, a fejkendős, mégis világi hölgy, a legerősebb nő a sorozatban. Pembét is sokáig nagyra értékeltem, időnként sajnáltam is. (Elképzelem, 30-35 évnyi házasság után egy reggel hazajön a férjem, és azt mondja: másba szerelmes, holnaptól nem lakik itt.) Bár módszereivel sokszor nem értettem egyet, elfogadtam, legfőbb célja a család összetartása, gyermekei védelme volt. (Török vélemények szerint, tipikus anatóliai anya.)  Menyei igazságtalanok vele, gyermekei hálátlanok, férje elviselhetetlen, csak megalázni tudja. Sokszor kiállt fiai mellett (fő kedvencét, Fatiht ajnározza, Musztafa ügyében is – részvények felosztása a gyermekek között – példásan viselkedett), de amit Nursemával művel, szívszorító. Pszichológiai erőszakot alkalmaz, nyomást gyakorol rá: elvált asszony, egy nőtlen férfi sem fogja feleségül venni, gyermektelen marad, túl öreg, stb. Rossz szemmel nézi és mindenáron meg akarja akadályozni, a „házon kívüli” munkavégzésben. Nem tudom, talán kulturális különbségeinkből adódó eltérések miatt nem értem őt, de az is lehet, a világon, sok helyen frusztrálják hasonló módon a nőket, és ez a fajta magatartás egyfajta figyelemfelhívás, a rossz példa bemutatása akar lenni.

Firaz, a maga lezserségével, olykor gyerekes viselkedésével az egyik legvonzóbb karaktere az új szezonnak. Az Asude – Firaz – Nursema jelenetek szórakoztató részei az epizódoknak. Kíváncsi vagyok az imám karakterére. Elképzelhető egy Nursema – Firaz – İlhami İmam szerelmi háromszög?

Megnyugtató Kıvılcım és Ömer békülési szándéka, remélem sokat fognak tanulni korábbi hibáikból. (Sajnálom, szerepeiket jelentősen visszafejlesztették az első évadhoz képest.)

Fatih Doğa hőse lett. A karakter és a mérgező szerelmi kapcsolat „kifehérítése” valószínű a pár megbékélési folyamatának egyik lépése. A sorozat külföldi értékesítési címéből (One love/Egy szerelem) arra következtetek, fő párunk lecsillapodik majd, és mint a mesében, boldogan él, míg meg nem hal, vagy ahogyan a mostani török sorozatokban szokás, borzalmas körülmények között együtt pusztul el.

 Amiről a közösségi oldalakon beszélnek, információk:

• Ahmet Mümtaz Taylan úr (Abdullah) tegnap Arany Pillangót kapott, elnyerte a legjobb műsorvezető díját az NTV-n sugárzott Empati című programjával;
• Görkem karaktere nem fogja elhagyni a sorozatot, sőt családja tovább bővül, bekerül majd nagymamája is;
• Arról, mit jelent a sorozat neve, több változatot olvastam már, íme, egy újabb: Egy népszerű török ​​közmondásból származik, ami azt jelenti, "ha vért hánysz, mondd azt, áfonya italt ittál”. Az áfonya ital piros színű, mint a vér. Nem mutatja meg haragod, gyengeséged mások előtt, azaz rejtsd el a szorongást, a szenvedést és a fájdalmat;
• A sorozatban megemlítették, Cemal betegsége gyermekkorban kezdődött, OCD-t (rögeszmés-kényszeres zavar) diagnosztizáltak nála. Ez kényes téma, körültekintően kell kezelni. Cemal példája nem jelenti azt, hogy az OCD-ben szenvedők „általában” hajlamosak a bűnözésre;